.svg)
Szabó András: Tej, 2017
ecsetelem
ami az elmúlt
egy perc alatt történt
ma, pontos dátum:
év, hónap, napon, óra és óra egy perc között
következik a pontos helymegjelölés
Ön kezébe vette a Helikon legújabb számát
tekintete fegyelmezett, szakszerű volt
mintha ezt csinálná naponta
és pontosan megtalálta
hogy szemét hová vesse
jobb szem ez a sor
jobbról balra
bal szem ugyanaz a sor
jobbról balra
az első betűk után
Önnek választani kellett
hogyan jut tovább
legalább három lehetőség
látszik már elsőre
természetesen sorról sorra
sétálhat, amint tanították,
vagy fél szemmel ugrálhat közöttük
vagy hátrafelé haladva is kereshetné
a szavak helyét
sasszéban, cigánykerékben stb.
de itt állt jobbra egy hullott gyümölcsöt
bort és betűzsákot szállító kisszekér
főszakácsok várják a szekér rúdjánál
talán beülni merészkedik?
helyéhez közelebb húzhatjuk?
a bejárat bal oldalán egy hordágy
fehér öltönyben, fekete öltönyben
állnak kifutók a hordágy végeinél
és tekintetükkel, mint taxisok,
hívogatják Önt
hogy ekként utazzon tovább
Ön kelléke az újságkonyhának
heten már a kisszekeret választották
és amikor ők kiszálltak
kiválaszthattak egy üveg bort a rekeszből
és ihattak
hárman már felfeküdtek a hordágyra
kettő a hátára, egy hasmánt
velük gyorsan, kígyózva száguldtak
egy kislány az újságot körbemászta
a többiek mellette elsétáltak
és egy terem ajtaja becsukódott
most Ön ott bent ül
a hordágy köröz
közös holdudvarunk körül
az est
és a kisszekér itt van a bal oldalon
„a halál nem azonos a lélek
távozásával, röviddel
a halál beállta után a Mozgató Malma
alkotóelemeire oldja a lelket:
egysejtjeire
melyek mindenséget hordnak
a borvörös világlélekbe”
mikor, mikortól
mivel, miként
milyen okból, milyen céllal
diagnosztizálhatom
a képlékeny benyomást
mely fáj/iro/dalmon keresztül
felütheti magát
és ismételt lejátszásban
beszűkített látó/tó/térben
nézhetem újból és újból miközben
keresem, figyelem, lefedem,
megnevezem
a folyamatosan áramló nyelvtelen változóból
a kiszakított, 1/4 liter,
már nem élő nyelven dadogó
idegen, tőlem tehát eltávolítható pillanatot:
az esetet
esetelünk. esetelünk?
esetelünk!
IGEN, egy idegent
egy túszt
egy kitoloncolandót
egy menyasszonyt
egy gyereket
egy halottat
egy öreget
egy egeret
mikor, mikortól
mivel, miként
milyen okból, milyen céllal
minek
és átadom a jövedelmet, a fontosságot,
a pénzt, az elismerést, a magam igazát,
az egészséget, a tisztázást vagy
egye fene, csak valamit ettől remélt:
a ki nem vágható-tölthető
kivágott-kitöltött esetet
amiről, amit
és amikor
az 1 már nem tehet
az 1 kevés, a 11,
111, 1111, 11111,
111... kevés
ha az 1 kevés
a másodikat meg kell keresni
a hármadikat is találni,
a négyediket kifundálni
s az ötödiket...
és ők mind
mint az egy
fáznak
és orvosi köpenyt kell feladni rájuk
és nyakkendőt tettetek
és csadort
és arcot változtattatok
nem lehet túl személyes, túl
szimpatizáló:
„ugye, szereti mind a gyerekeket?”
a privátnak semmi köze
a privátnak otthon kell maradnia
eseteljünk magunknak
eseteljünk másoknak
hogy elkezdhessünk reflektálni
magunk közelségében távolságot nyerni
önmagunkhoz
vagy mégsem? –
ki lopta el az almát a fáról
ki lőtte le az almát a fejemről
ki mérgezte meg az almát
ki törte szét az üveget a fejemen
ki pisili le a bejáratot
fáj a hasam tőle
fáj a fogam rá
melyik múlandó rétegből
gyúrom a jelent, melyben nem minden
eset eset
baj-e, ha életemben keveset esetelek
– és azt, nem röviden –
mennyire tarthatom magam távol
az eseteléstől, a görcsétől, mely
el-el fogja a fejemet, megzabolázza
tarkómra ül
és nyargal nyargal
dolláros zsákot lóbálva kezében
szemében szerencsejáték szemek
körte alma meggy
vagy cukorkát szór
mint legenda szerint Mária
Terézia
kell a figyelem ? . !
kell a reflektálás ? . !
kell az emlékezet ? . !
mennyire ? !
kellenek szűrők, rosták
melyek sok ezer szemén fennakad
valami ? . !
mert a szűrők, rosták látnak
nagyítanak
a pici is fenn akadhat
a mellőzött is fontos lehet
nemcsak a nagy rög, a nagy kő
Oh, Te a szolgálatunkra létrehozott
nagy Mikroszkóp
elédbe járulunk, cselédeiddé válunk
gyártjuk, hordjuk, fonjuk
kenderből a csepűt
csepűből a szálat
szálakból a szavakat
mert Ön csak értünk dolgozni látszik
és a múltból semmit sem értünk
a jelenből sem, a jövőből sem
mint Ön
meg sem kell látnia engem
meg sem kell értenie engem
nem is kell segítenie ebben
nekem
Oh Te nagy Mikrószkóp,
te közSzolgáltatás
„a halál nem azonos a lélek
távozásával röviddel
a halál beállta után a Mozgató Malma
alkotóelemeire oldja a lelket:
egysejtjeire
melyek mindenséget hordnak
a borvörös világlélekbe”
Valaki van
Valamije van
Valakinek valamilyen valamije van.
Feltételezzük
Valakinek valamivel valamilyen valamije van
Valaminek valakivel valamilyen valamije van
Elgondoljuk
Kezem és agyam módszerekben tisztára mosom
hozzányúlhatok
és a páciens (páciense)
beidézhető
feltárható
kibelezhető
ha a kezem remeg csak szakmai frissesség
megszűnik ez is.
Erre föl, valaki fog egy örömmadarat és befészkelteti
ide, és ez itt sok kis örömmadarat fog költeni.
És holnaptól egymás hierarchikus páciensei,
ha madárhangot hallanak, jókedvük lesz.
Vissza:
nincs semmi fertőző bennem
az Ön esete felboncolható
mert remél Ön valamit
remélni jó – ezt Ön ezt nem éli
én sem
megmondom mit kell tennie
vagy mit nem-zedjen
amit Ön hozott még nem elég szó
amivel bejött még nem elég beszéd
még több beszéd kell
ahhoz a pár szóhoz melyet kimondok
itt Önnek
eseteljünk együtt
eseteljünk együtt
az Egy kevés
szép ez együtt
kell a másik
ha sok ember együtt, még elhihetjük
hogy egymásért is vagyunk
sokszor elmondható
ugyanaz a történet
másnak, ugyanannak,
mindég másként
beszédtől lesz az eset
a hivatalnak csak mesélhető eset van
úgyanúgy elmesélendő eset –
bár nem lehet
kétszer ugyanaz
az egy eset,
sem egészen különös, kiváló eset
csak csoportok, és alcsoportok és halmazok:
„csak azért is eset”
„muszáj eset”
„hátha eset”
„no, ez meg ez (meg)eset”
„nem elég eset”
„ez eset?”
„eltáncolt eset”
„elkiabált eset”
„elsimogatott eset”
„megfestett eset”
„elsuttogott eset”
„alanyeset”
„tárgyeset”...
röhelyes, komoly, vicces, epés, pityókás
súlyos
ez az Eset százfejű sárkány
(mint Ön itt:
egy szemszögből
akár száz Eset)
hol, mikor
milyen okból, milyen céllal
és miből
de diagnosztizálom én,
a szolga, elé hozott
mege(c)setelt valóságot
hogy eseteknek végességet adó szavaimmal
tovább egyszerűsítsem
a pelyvát és a rozsot
süssek belőlük esetet
melyet szétosztok és megeszem
amikor az újság megfizet
igen, ecsetelem
ami az elmúlt
idő alatt történt
pontos dátum:
év, hónap, napon, óra és óra egy perc között
következik a pontos helymegjelölés
és Ön már rég letette a Helikon legújabb számát
megint tovább
zaj és kép
egyedül koccintok
Önért, hogy ami történik,
jól essen
„a halál nem azonos a lélek
távozásával röviddel
a halál beállta után a Mozgató Malma
alkotóelemeire oldja a lelket:
egysejtjeire
melyek mindenséget hordnak
a borvörös világlélekbe”
