.svg)
Elixír
Belesett a fény a faredőnyön át,
és közrefogta a férfi ráncos szemeit.
Hunyorogva kémlelt
a pupilla táguló sötétjéből,
fakó füst lengte körül és félhomály.
Dohányszagú ujjaival mintha elkapott
volna egy kósza képet, ahogy hirtelen
meglátta egykori önmagát.
Tavaszi sugarakba öltözött újra a nő,
gyermeki és ártatlan fénybe.
Incselkedve néz be a törtfehér üvegen át,
mintha felkínálná az elmaradt,
meghasonlott „feloldozást”.
Önérzetét melegség árasztotta el.
Arcizmai mélyéről előmozdított
egy gyakorlott félmosolyt,
… akárha ki tudná téríteni a házfalon végigkúszó,
folyondár tekintetet…
Tükrök
lassan mozdul
végig a hullámzás
a víz felszínén
ahogy evezőm
siklik és kikerüli
a hínárokat
az átvedlett bőr
pikkelyei megcsillannak
a buborékok közt
mint ismeretlen
ismerős a lehántott
szerepek alatt
az ég vagy a víz
kékjébe
kívánkozik
hogy meglássa
önmagát
Délidő
fekszem a szőttesen
a napszítta keleti ornamentika
gerincem alatt
az izmokat mélyen elnyeli
porózus gyökerek közé
illeszkednek a csigolyák
néhány önfeledt pillanat
az idő ujjpercei közt
ami engedi
megoldani bennem
a kötést:
a kötődés nélküli kötelesség
testbe ivódott parancsai
lassan elcsendesülnek
csak a szél susog hajlékony-
töretlen nádak között
