.svg)
Gy. Szabó Béla: A rózsa szirmai
És most itt a szerelem, melyről Dante nem beszél durván,
noha elszomorodik a szíve, ha azokra a férfiakra
gondol, akik más férfiakra vágynak és oda szaladnak
– köztük imádott mestere, Brunetto Latini –,
ahol a pokol folyóinak morajló vizei
fakadnak, innen, messziről némának tűnnek,
mint döngicsélő méhraj a napon.
Perzselő-hámlasztó tüzekhez fordítják tekintetük
ezek a lehetséges szeretők, mereven bámulva a tűzesésbe,
hogy megpillanthassák a másikat,
ahogy férfi keresi a társát
az újhold arcának fényében.
Élesítve a látomást, Dante azt mondja, hogy ahogy
az ember próbálja befűzni a tűbe a cérnát,
úgy fűzik be más férfiak szemvillanásait
a tű szemén keresztül, melyet
a szerelem jelölt ki
az egyesülés számára, s ez nem könnyű feladat.
Csehy Zoltán fordítása
