Enyém, tied, övé

Szécsi Noémi: Jókai és a nők. Magvető, Budapest, 2025.

Jókai Mór hatalmas életműve nemcsak az olvasás, hanem az értelmezés számára is nagy mozgásteret biztosít. Szécsi Noémi egy sajátos aspektusból közelít hozzá: azt vizsgálja, milyen hatással voltak a Jókait körülvevő nők (anyától feleségeken és unokahúgokon át a gyámleányig) az íróra és regényeinek világára, illetve maga Jókai hogyan viszonyult életének nőihez, és általában a nőkérdéshez. Könyve így egyrészt egy minél teljesebb képre törekvő Jókai-történet, amely a Jókay szülőkkel kezdődik, és az utolsó rokon/tanú, Feszty Masa halálával ér véget; ugyanakkor nőtörténeti írás is, amely a korabeli női lét lehetőségeit és korlátait tárja fel. E két szempont mentén a 19. század társadalmának színes tablója rajzolódik ki: megelevenedik a korszak, ebbe a háttérbe ágyazódik a család története, ahol a mellékszereplők is arcot, mélységet kapnak. (Az illusztrációk mellett a kötet végén egy életrajzi kronológia és egy családfa is segít eligazodni köztük.)

Jókai Mór házi boldogságának vagy boldogtalanságának, a nők vele, érte vagy ellene folytatott harcainak részleteiről már napvilágot látott ez-ez. Szécsi Noémi nem csupán kiegészíti és összerakja egy összefüggő képpé a kirakós fellelhető darabjait, hanem kellő reflexióval teszi azt: felülvizsgálja az adatokat, esetenként saját korábbi megállapításait is. Kritikával kezeli forrásait, a leveleket, életrajzokat és memoárokat. Számol ezen források megbízhatóságának kérdésével: a szubjektivitással, a szándékos vagy akaratlan ferdítéssel és elhallgatással, a kultuszképződés hatásával. Igyekszik minél mélyebbre ásni a témában, nem az illetlen leskelődés, hanem a megértés szándékával. A magánélet történései, alakjai ugyanis az író tollán átlényegülve bár, de átszármaznak a művekbe is, a magánember tapasztalatai meghatározzák és alakítják az irodalmi hősök/hősnők tipológiáját. Az olvasás végére egészen biztosan közelebb érezzük majd magunkhoz az írót és alkotását, s jobban megértjük az életmű dimenzióit is. Jókainak nemcsak munka, gyönyörűség, hanem menedék és terápia is volt az írás.

Szécsi Noémi több éve, sőt évtizede érlelődő-formálódó, szerteágazó kutatómunkán alapuló könyve az eddig említett értékei mellett izgalmasan olvasmányos is. Régi emlékeket hoz vissza, és új(ra) olvasásra ösztökél, friss kedvet és irányzékot adva hozzá. Mi lehetne ennél méltóbb főhajtás a kétszáz éves legenda előtt?

‍