
évtizedek
már a hatvanas évek végén gondoltak rá,
de csak a hetvenes évek közepén született meg.
a nyolcvanasok megviselték, két testvérrel
osztozkodott, nem tanították meg a szeretetre.
a kilencvenesek próbálták kárpótolni.
jóképű és megnyerő volt, sokan rajongtak érte,
nők és férfiak, boldog volt, ez látszik a képeken.
a kétezres évek hozták rá a bajt, mondják,
akkor kezdett inni, amikor megszülettem.
elvonón először a tízes évek elején járt,
sokszor ébredt meg ismeretlen termekben
hideg csempék és fecskendők között, magányosan.
hiába vártuk otthon, de mindig visszakerült,
amikor a köpenyesek már semmi biztosat
nem tudtak ígérni, elégettem a zárójelentéseit,
meg sem várva a húszasokat, hogy elvigyék.
félrever
halott férfitestek zavarják a víz zenéjét Zadarnál,
nekicsapódnak a tengeri orgona falának, ahogy
az Adria próbálja kivetni őket magából, de a püffedt
férjek, apák, fiúk fennakadnak a márványlépcsőn.
kijár még a tenger, de más a lüktetése, félrever,
a parton riadt nők bámulják a halottakat,
én is az apámat keresem, nézem, ahogy
a tenger kiemeli, majd visszarántja a testeket.