Falfirka a bontógolyó árnyékában (versek)

Falfirka a bontógolyó árnyékában

újabb tavasz újabb reggel újabb ébredés

madárcsicsergés zúzta tudatszilánk

ösvényspagetti a derengés torkában

a port felverik lépteid

hiába valós mégis nyomtalan

tenyérnyi száraz folt a vízesés mögött

csak te ismered

foszladozó kondenzcsík

ernyed a kapaszkodás

hiábavalóan nyomtalan

visszhangban málló szavak

a várakozás szívhangjai

partra vetett törmelék dagály előtt

harminc évig szorítani a kezed

hiábavaló és nyomtalan

Koncentrikus

Tó az erdő szélén. Itt nincsenek házak.

Megállok. Nézem a tükröt.

Nyugodt a felszín. Vízbe hajítom

a zsebembe gyűrt papírlapot.

Két koncentrikus gyűrűt indít útnak.

Távolodnak. A galacsin merül.

Oldódik a tinta, nehéz szavak

lebegnek a felszínen.

Megtanultuk;

ha megfelelően eresztjük el,

a sűrűbb anyag fennmarad

a felületi feszültség miatt.

Állok a parton. Hallgatok.

Idegen nyelven hebeg a szél.

Egy távoli konyhában egy férfi üres

poharat tart a csap alá.

Vendégségben

           TT-nek

már a fociról beszélgettek

belemerültek a férfiak

a konyhába kísértelek

hogy kettesben legyünk

rég találkoztunk

tűsarkad kopogott

az új ház visszhangot vetett

hiányoztak az Otthonosság

pamutgombolyagjai

Minimál mondtad

ez most a Trend

közben igazgattad

szűk szabású Ralph Lauren ruhád

de én csak rosszul szabott

mosolyodat láttam

eszembe jutott

pici kollégiumi szobánk

nyűtt edzőcipők szakadt farmerek

az Együtt vásárolt olcsó darabok

Közös cél Megosztott álmok

a hatalmas üvegtáblán

áradt be a fény

vakítottak a hófehér falak

sehol egy folt

csak egy sötét Árnyék a padlón

mögötted

milyen szépen megpucoltad az ablakot

dicsértelek

hogy megtörjem a Csendet

te felnevettél

a bejárónődé az Érdem

szerencsére megtehetitek

nálatok Rend van és Tisztaság

hazagondoltam

a mi szőnyegünk

kész Aknamező

láttam a kisszoba falán

ásítozó zsírkrétacicát

nem tudnám lemosni

ahogy a tükrön hagyott

apró tenyérnyomokat sem

te büszkén mesélted

milyen Csodálatos

és Értékes lett az életed

miközben tálba töltötted a csipszet

a karikákat figyeltem

a szemed körüli sminkréteg alatt

bár makulátlan volt

letöröltem a pultot

csak hogy csináljak valamit

míg az utazásaitokat soroltad

az Egzotikus nyaralásokat

és mutogattad a sok Posztot

korábban lájkoltam őket

a képeken széles vásznú Öröm

Kétely csak a sarkokban lapult

vajon hogy menne ez gyerekkel

valaki azt mondta egyszer

ahol Szeretet van

ott mindig van egy kis

Rendetlenség

töltöttél nekem egy pohár portóit

a tavalyi útról hoztátok

idén még délebbre mentek mondtad

nem bírod a Hideget

elképzeltem mit mesélnél

ha tényleg belefognál

régen nem voltak Titkaink

de kivettél pár doboz sört a hűtőből

aztán indultunk vissza

a fiúk már biztosan a politikánál tartanak

és a Kicsi is nagyon hiányzik

mehetnénk már

hát csak annyit feleltem

köszönöm mi jól vagyunk

‍