Ferencz-Nagy Zoltán versei

-1+1

a vár már nem a miénk

s talán soha nem is volt

környező bozót

   csipkés téglafal

a térfigyelő kamerák csendje

s a szélkakasok nyikorgása

kioltotta a hangokat

ott fent minden a szélé

csak a macskaköves sarok őrzi még foltunk

a pocsolyában feloldódó cipőtalpainkat

 minket abból a februárból

    amikor még azt hittük

   hogy miénk a vár

de a térfigyelő kamerák csendje 

s a szélkakasok nyikorgása egymást 

mínuszegy pluszegy

  kioltotta

Vasárnap esti üzenet egy Kauflandból

madarak lesznek

s zúzmarás bokrok

s ízléses kerti törpék

s lassan nyíló

epres szájak

a mezőn

ahol elmagyarázom

hogy milyen egy

üres parkolóban

vigasztalan válogatni

A havasok építészetéhez

Főleg a kunyhók 

s erdészkalyibák,

sápadt legelős

bundás aklok,

s ó, ti havasi szénatárolók,

ágfedeles tapasztott csűröcskék,

bár lent gyökereztek a völgyben,

itt fent ti is táj vagytok,

derékszögeitek domborodnak,

mint a fatörzs,

ellenálltok a számvitelnek,

a párhuzamos függőlegesség

s a betonvízszint

viszonyrendszerének.

Régi asszonyok régi férfiakhoz

nem akarlak lándzsák síkján találni

a harctéren szőnyeg a tested

perzselő görögtűz az estben

hamu és víz és pernyehullás

mögötted égő városállam

csak egy maréknyi pép az állad

Hellészpontosz habjai közt

két féltekéd két kontinens

idegen víz partján pihensz

nádas mélyén bomlik a hús

tested zöldellő nyomokat hagy

ha halott vagy mindenhol az vagy

Ne legyetek perzsák

Mi nem vagyunk perzsák,

sohasem voltunk azok.

A nap felkel,

s felkel vele a nép is,

a görög szabadság összetömörül

Szalamisznál, majd elrobban,

mert nem perzsák,

sohasem voltak azok,

ugye, Themisztoklész 

és Pauszaniasz,

ti sem vagytok perzsák,

ugye?

A nap lenyugszik.

Csillapodik a tenger is.

Mi még mindig nem vagyunk perzsák.

Ferencz-Nagy Zoltán 2001-ben született Brassóban. Jelenleg másodéves bölcsészhallgató Kolozsváron. Két éve közölget itt-ott. A szíve szakad meg a Kárpátkanyarért.

‍