.svg)
Szepessy Béla: Szent Antal megkísértése. Linómetszet, 1995
Tibinek küldöm, 2010-be
Zsibong, nyüstet a Császárváros,
itt minden mindennel határos,
a Burg, a Ring, a Práter, s nincsen
sem itt, sem ott az Atyaisten.
Tizenkettő vagy, Fiam, vélem
császkálsz a koraesti Bécsben,
erő és fény, amit meríthetsz
ebből a stephansdomi hithez.
A városban angyalok járnak,
migránsai a túlvilágnak,
ide kérnek ők menedéket,
s lám, itt lesifotóznak téged,
Egy vagy, Fiam, és minőségi
termék, úgy is mondhatnám: égi,
meg úgy is: kiválasztott, küldött,
kit az Úristen leszerződött,
hogy itt, a Mariahilferen
transzcendens képmása legyen,
Fiam, Te Egy vagy és enyém,
míg körbezár e költemény,
és övé: Mennyei Atyád
a Burgba, Ringbe delegált,
hogy hirdesd szépségét, s a fényt,
mit versemre kótyavetyélt,
hogy lássák itt, a földiek,
milyen az arc, ha a tied,
s tekinteted…! A Duna tiszta,
mennyei látványtervét issza,
bécsiek lássák és turisták:
hajad kerubképzősök mosták;
hogy csodálják meg zerge lépted,
Krisztusom, ahogy mintáz Téged,
Te, ki tizenkét éves korba’
a jeruzsálemi templomba
léptél, s nem lelt földi nyomodra
József, az apák riherongya,
szétzilált, szétszórt és bezárt
egy látomásba; a fiát
odahagyta koncul a népnek,
Getsemánénak, júdáskéznek,
Tibi Fiam, mikor léptél be
a stephansdomi fényességbe?
Mert én, Kölyke, már nem talállak,
öt éve kajtatok utánad,
üres a Burg, a Ring, a Práter,
sehol egy égi angyalkáder,
ki mondaná, ahol kereslek,
ott nem Te vagy, ott csak ádventek
zárnak körém, és nincs itt, nincsen,
aki hozzám visszavezetne,
elment karácsonyozni Isten.
