.svg)
egy kamasz meg a sírás
várnak egy megállóban
mint alvó szegek a hideg
homokban
három napot, és kékre
dagadt hús érkezik
be van csomagolva
szája levegőtlenre tömve.
lábai nőnek és járni kezd
védekezni, mert sok az
előhívópor még sincs
lenyomat.
kezei nőnek, könnyeket
törül, félelmet és halálszagot
mert a húsnak mindig volt
szíve, mindig volt neve
és tudott félni
és nem tudott emlékezni
csak azóta emlékszik
mióta visszaváltott
vörösre – a rendszer
rendszertelensége.
mert a húsnak mindig van
neve, van szíve. tud imádkozni
félni, dolgozni. adót tud leírni
a keresetéből. eltartja a trehány
testet, ami nem figyel csak sok
előhívóport küld, megoldást
nem. harminc napos lejárati
időt, pedig a hús nem bankhitel
ennek a húsnak neve lesz
és szíve, vérkeringése.
ez a hús halhatatlan, mint
egy kamasz Jézus, vagy a
kutyák, akik az állomásokon
laknak és már megszokták
a mozdonyok szagát.
két kamasz ül az ágyon
és tudják, hogy a hús, akinek
neve, keringése, szíve van
három napig kómában járt
tudják, hogy negyednap anya
és tudják, az anya szerette őket
az összes túlórájával együtt.
