Györkös Mányi Albert képei alá: Mesék, idézetek

Tűzoltózenekar

Csoda az élet:

szent helyek előtt

felejthetetlen fúvós muzsikába

olvadnak szentlászlói koránkelők,

tartós örömbe (Ady szójárása);

újesztendei harangszó után

űzve az ó bajt,

jó évet remélve.

(Álom viszi a felnőtt gyermeket

szülőfaluja tág templomterére.)

Szántás

Eketaliga, ekevas,

vibrál a hőség, szédít.

A föld lélegzete vezet

Györkös ódalon végig.

Petroglif, Camonica-völgy?

Méhviasz – aranyfüsttel?

Gipszmetszet, színes levonat.

Édesapai füttyjel.

Tél a faluban

Egerkút nyíre mellett?…

Rákberekben?

A Nyíres-dombon

vagy a kis pallónál?

Hókucsmás házak,

fényvisszaverődés.

Itt, itt születtem?

(Ide vágytam vissza?)

Szabók bástyája

Külső falakból, városvédő falból,

lélekbástyákból mementónak vélnéd.

Közel, közel:

a párkányról a holdat is elérnéd.

Porka havak:

a színek fényét látod,

nyugtalanságod

szül állandóságot,

lépcső, kőpárta,

üzenet a mába,

átjár a csönd:

a perc hatalmassága.

Szekfűk

A szekfűillat ideér.

Véletlenül ketten vagyunk.

Az élet-

idő állni látszik

(a környezet is kékben játszik).

Régi kollégium

Rézholdra látni,

várszerű a skóla.

Súlyos hallgatás a Farkas utcában.

Valamit várunk, valakikre várunk.

(Kapuk, falak,

lélegzet-visszafojtás.)

Zsinagóga

Csak ünnepekre nyitva.

Csak részvét, csak főhajtás.

Csak jóvátehetetlen.

Csak: soha-soha többé!

Egy zsinagóga képe.

Barátaink emléke?

In memoriam-festmény.

A túlélők nevében.

Égre kiált a bűn s a gyertyák lángja.

Mivé lettetek, ti ártatlanok.

Az utód sírja, álmaiban

látja.

A művész – sárga színnel

áldozott.

Az itt közölt versek a Györkös 100 című Györkös Mányi Albert-emlékkiállítás kolozsvári megnyitóján elhangzott ciklus részei

‍