.svg)
nagymamám keze
innentől örök egyedüllét
pedig fiatal volt
minden üvegdarab ami addig kezében pihent
most eltűnni vágyott vele együtt hátranéz
vér maradt a szerelemből
fél hogy nem fog tudni mit válaszolni szerinte innentől nincs tovább
én próbáltam elmagyarázni hogy nem kell valakié legyen
hogy majd egyszer tovább lehet lépni de ő inkább vízbe fojtaná
magával az egész világot
haragszik mindenkire
ne bízz soha
az emberek rosszak nagyon rosszak valami van emögött
az elvágott véredényeken túl
sosem merte odébb lökni a múltat csak jobban elvágná kezét
már most is alig tudja mozgatni
nekem sem engedte hogy elsöpörjem valamilyen transzgenerációs
gondolat ez hogy nem vár senki
és jobb véget vetni mindennek
nagymamám mindig a halálról beszél mintha tényleg várná
ezért apránként fojtja vízbe a véredényeket
lassan épül le gyorsan felejt
már csak azokra a ruhákra emlékszik amiket akkor viselt
mikor még minden rendben volt.
