Házimunka-líra (versek)

Házimunka-líra

Hát akkor elmosogatok,

kikapcsolódásképp.

Legalább valami megtisztul körülöttem,

ahogy mondani szokás: „van látszatja”.

Tegnap is mosogattam,

kikapcsolódásképp,

és közben ábrándoztam,

ez amolyan bónusz.

A nyaralásról ábrándoztam,

és az is eszembe jutott,

hogy van-e itthon elég kenyér?

Ma meg az,

hogy ha futni kell, merre

és mivel? Ha elbújni,

mi lesz velünk, és mi ellenünk.

Eszembe jut az is, mekkora gőg

és magabiztosság kellett ahhoz,

hogy évekkel ezelőtt azt a két

petróleumlámpát lomnak titulálva kidobjam.

És mondom, persze,

mondogatom magamnak,

hogy a félelem

nem zsugoríthatja tűhegynyire a világunk,

és nem adjuk meg magunk neki,

ahogy azt most mások is teszik

helyettünk.

Mégis, háborúban, akár arctalan vákuumban,

mintha fogyna a mondanivaló,

és fogyna a gondolnivaló.

A tányér – fohászkodom két

pohár öblítése között –,

a tányér ne fogyjon el.

Hogy történik?

Ártatlanságunk, hopp, kikopik,

mint a sarokba állított gyerekkor

nadrágjának térdkalácsa.

Haldokláskor vakuló szivárvány.

Nyomába szegődik két elegáns úr.

Az egyik a félelem esernyőjét pörgeti,

a másik pompás eszmék héját köpködi

önmaga kitüntetett origójába.

A mi bőrünkön tartják a vásárt.

Kiterítve úgyis.

A tágas utat,

ami a roppant tragédiához vezet,

benövi pelyhedző tudatunk kórója.

Bokornak álcázva.

Te teszed ezt, ember.

Alany

Hangosan ünnepelte magát.

(Élete során ez ritkán fordult elő.)

Hatalmas, sáros tenyereit össze-összecsapta,

az ütközés erejétől fröcskölt a hólé,

közben dadogva kurjongatott.

Fenyegetően, de vigyorogva egy lépést tett előre,

mikor látta, hogy a nő dühösen hátranéz,

mert egy jó keményre gyúrt hógolyóval

a fejét pontosan telibe találta, miközben

a célja felé tűsarkokon egyensúlyozva határozottan lépkedett

a tömbházakat övező kis fehér kertek között,

és miután dühösen hátranézett,

meggyorsította lépteit,

az utolsó métereket pedig már

szintve futva tette meg a buszmegállóig,

végre láthatatlanná olvadni

a többi várakozó között.

A buszon a hólé a hajából a nyakába csöpögött.

Repkő Ágnes 1978-ban született Nagyváradon. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem magyar–kommunikáció szakán, majd a Partiumi Keresztény Egyetem Bölcsészkarán folytatott tanulmányokat. Jelenleg Nagyváradon él, és kiadványszerkesztőként dolgozik a helyi napilapnál.

‍