.svg)
Korniss Péter: A Nyugati pályaudvar előtt
Szeplők
(Sommersprossen)
Az éjszaka szeplői
ejtőernyőkön
a retinára szállnak.
Semmi sem zavarja e kis folyót,
amely te magad vagy. Amelyen át az idő elfolyik,
mintha sosem lett volna.
Milyen gazdagon megajándékozott is voltál:
ha lehunyod a szemed,
mindaz, amit látsz: a tied.
Evezés közben
(Beim Rudern)
Pasztell, a 19 éves Gudrunra emlékezve
A folyó holtágán evezve, a gyér nád mögött,
mely alig nyújtott védelmet a tekintetek elől,
két árnyékot láttunk, talán egy párt, egy kis szigeten.
Bármennyire is erőlködtünk,
nem tudtuk, mit látunk.
Kikötöttünk a kis szigeten, körülnéztünk. Nem volt
ott senki. Lefeküdtünk a fűbe, aztán egymás köré fontuk a karunk.
A folyóágon egy csónak haladt el. A benne ülők,
mindketten, erőlködve néztek felénk.
És nem tudták, mit látnak.
Ezt jól kifőztük
(Aus der Gerüchteküche)
Vegyünk egy kis képtelen koholmányt, friss hozzávalók jöhetnek
bele a régióból,
egy-két szem igazság, nem több, és pároljuk puhára
apróra zúzott, szégyentelen közhellyel.
Amint kiengedjük a gőzt, az egészet
a rágalom pikáns szószával öntjük le,
a tudás fáján érett felismerés exotikus gyümölcsével garnírozzuk,
senki sem makulátlan. Kis lángon tovább főzzük, aztán
addig ízesítjük, mígnem igazán ízléstelen lesz.
Falatnyi adagokra osztva, amit most kifőztünk, agyonrágva,
szájról szájra adva, minden részvevőnek igazi élvezet lesz!
Semmi sem történt III
(Es ist nichts geschehen III)
A világűrből a föld valószerűtlenül kéknek látszik
– ki nem ismeri e képeket, és – ah! –
ezeket a színeket?! – az embert elfogja a gyengeség!
Egyedül csak Brazíliában 40 futballpályányi
esőerdőt vágnak ki. Naponta.
Nyugállományban lévő csúcsvállalkozók élvezettel
vágnak zsebre több havi nyugdíjat. Naponta.
Méhrajok ezrei hullanak el. Nem szívesen ismétlem magam.
Vegyi óriások tajtékoznak a méregtől.
Kísértetjárás:
A fajok kihalása nem ér véget.
Eközben, valósággal fülsértőn,
a „Titanic” Jókedv-Zenekara húzza a talpalávalót.
Eggyel kevesebb kívánság a listán
(Wunschliste weniger einem)
É.-nek
Sűrű szőnyeget csomóztam neked
mindennapi teendőkből,
hogy puhára lépjen a lábad;
meleg takarót szőttem
gondoskodásból, hogy gondok nélkül alhass;
apró szemű hálót vetettem ki,
melyben még ott ficánkol vélt utolsó kívánságod,
amelyet szemedben felcsillanni láttam.
És mégsem tudtam megakadályozni, hogy
– amint tekinteted a távolba réved –
egy parányi, fényes hintó,
melyhez tüzes fekete lovon
pödrött bajszú huszár vágtat,
ne tükröződjék nyugtalanul szemed íriszében.
Lepereg a szín
(Die Farbe blättert)
A vérbükk ágairól lepereg a szín
A madárrajok röptének iránya: rituálé
Mintha fájdalomtól görbülne felfelé az erdei út
Az olajfilm-tócsák összenevetnek a fellegekkel
A vadszőlőt lángra gyújtják a széllökések
Újra meg újra izzó vágyakozásban ég
Vad ember1 terpeszkedik a favázas házban
BENŐ ESZTER fordításai
1 Tipikus délnémet favázas ház homlokzatán látható, széttárt karral és terpesztett lábbal álló emberi figurához hasonló, támasztásra szolgáló váz.
Hellmut Seiler Németországban élő költő, műfordító. A Brassó megyei Kőhalomban született 1953-ban. Germanisztikai és anglisztikai tanulmányait Nagyszebenben végezte, majd Marosvásárhelyen tanított. 1988-ban telepedett ki Németországba. Irodalmi munkásságát több díjjal is kitüntették, pl. a Würth-díjjal (2000) és az Irseer Pegasus díjjal (2003). A Német Írószövetség és a Nemzetközi PEN tagja, 2014-től az Exil-PEN főtitkára.
