.svg)
Mondd el, mivel dicsekszel, és elmondom, mi hiányzik neked – tartja a jó öreg kasztíliai mondás.
A mondás igaznak tetszik, de mit tegyen az, aki nem szokott dicsekedni? Vagy feltételezhetjük, hogy annyi önszeretet mindenkibe szorult, hogy időnként csendesen vállon veregesse magát? Feltételezhetjük. De az önfel- és leértékelés mellett vannak dolgok, amelyek nyárvíz idején ingerültebbé teszik az embert, mint úgy máskülönben. Más évszakokban is dühös az ember ezektől, de nem annyira. Az egyik ilyen a test, a másik meg az oktatási rendszer és annak hiányosságai. Örökzöld dühödési okok ezek.
Tehát: nyár van. Mindazok, akik szeretnek strandra járkálni, netán a tengerpartra, népszerű üdülőhelyekre, bosszúsan nézegetik magukat a tükörben. A has vagy túl gömbölyű, vagy túlságosan megereszkedett, a combizmok petyhüdtek, és sorolhatnánk. Ilyenkor egyes emberetársaink kétségbeesett cselekvésekhez folyamodnak, lédús ivókúrát tartanak evés helyett, majd szédelegve kerengenek a kánikulában. Mások fogyasztó szerkezetekhez folyamodnak, amelyek vagy sima s fapados hengerek, melyeket a vékonyítani kívánt részeken kell höngörgetni, vagy bonyolult műszerek, amelyek az új technológiák minden csodájával ütlegelik, világítják, izzasztják, csócsálják az inkriminált testrészeket, a homorúvá tevés nevében. Ez utóbbi beavatkozások igen drágák, bár az kétségtelen, hogy a szakszalonokat belengi valami misztikus fuvallat, amilyen csak a tenyér- és kártyajósoknál találtatik még, széles e világban.
A testedzés sokaknak jut eszébe, de kevesek szánják rá magukat úgy istenigazából. Persze van ez akezdeti lelkesedés, amely 2-3 napra esetleg a futópadra űzi az embert. De van ez a lankadtság is, amelyre számos magyarázat létezik. Egyrészt piszkosul meleg van. Már reggel iszonyatos, nem lehet futni benne, sűrű, mint a málnaméz. Estére meg a felvett nappali forróságtól ellpilled az ember, és mire kinyitja a szemét, ismét reggel van, tehát futni esmint nem lehet. Az optimistábbak erőteljesen reménykednek abban, hogy a hőség önmagában megoldja a problémát, kiolvad, aminek ki kell olvadnia.
A testedzés régebben is bonyolult dolog volt, valószínű, hogy mindazok, akik ódzkodnak ezen testkarbantartó és lélekemelő, szellemfrissítő tevékenységtől, valamily ősrégi trauma hordozói. Magyarán, lehet, hogy ezért is az iskola a hibás. Az iskola, mint olyan, az abszolút csúcstartó a hibáztatott intézmények, emberi létesülések között. A második a család, de erről nem beszélünk. Tehát az iskolai testnevelés okozta trauma az, amely megakadályozza a kocogást, a has- és hát-, karizom gyakorlatokat.
Mondanám, hogy aki nem hiszi, járjon utána, de inkább egy, az 1905. június 25-i Nemzeti Sportújságból vett idézettel szemlélteném, hogy baj, az mindig volt, és elképzelhető, hogy lesz ezután is.
Tehát a Nemzeti Sportban dr. Nagy Béla Az iskolai testnevelés című tanulmányában eképpen vélekedik: A testnevelési reformok harcosainak még számos akadálylyal kell megküzdeniük, melyek inkább személyiek, mint tárgyiak. Azok a személyek, kik görcsösen ragaszkodnak a mostani rendszerhez, kétfélék, egyrészük tanférfiú, akik a testneveléshez igazán nem értenek és konzervatív gondolkozással ragaszkodnak ahhoz, ami régi, ami elavult, szívesen elmagyarázzák az ifjúságnak a klasszikus olimpiádok dicsőséges vetélkedéseit, de megrémülve gondolnak arra, hogy a magyar ifjak a görög mintát követve, versenyt fussanak vagy diszkoszt dobjanak. Ezek gondolkodását nehéz lesz megváltoztatni.
Hát szóljanak hozzá. És hogy így, a tanév végén, mégis valami vigasztalót mondhassunk, annak ellenére, hogy a has hol gömbölyű, hol petyhüdt, és hol meleg van, hol az eső esik, szóval minden akkor történik, amikor a legjobb lenne, ha nem történne semmi, szóval így a tanév végén, szintén a Nemzeti Sport idézett lapszámából vett gondolatokkal nyugatnám a kedélyeket. Íme: Igazi reformokról iskoláinkban csakis a tanítás reformjával kapcsolatban beszélhetünk. E téren is hatalmas harc folyik, melyet orvosok, psichiáterek és mélyebben gondolkodó szülők indítottak az ifjúság szellemi túlterheltsége ellen. E küzdelemben nekünk, a modern tesstnevelés harcosainak, egészen melléjük kell állanunk és velük együtt követelnünk kell, hogy a tanterv akként állapíttassák meg, hogy az ifjúságnak az iskola az ott töltött 5—6 órán kívül, több szellemi munkát ne adjon. A mai tanterv, amely a követelmények jeles betöltéséhez nyolc, sőt tíz órai megfeszített munkát igényel, egész nemzedékek elsatnyulására vezet.
Dr. Nagy Béla, tehát, már 1905-ben megmondta, hogy reformra van szükség, és hogy hatalmas harc folyik. Hogyha netán ismét dühödés venne erőt rajtunk, gondoljunk arra, hogy a 120 éve tartó elsatnyulás ellenére egészen jó bőrben vagyunk. Azonnal abba lehet hagyni minden kúrát, és nyugodt lélekkel meg lehet inni egy sört a medence partján. Pásztázni kell mindenféle partokon a hömpölygő tömeget, és gyors statisztika készítése után megállapíthatjuk, hogy a körülmények ellenére mi egészen jól vagyunk. És jól is nézünk ki. Ilyen egyszerű ez. Veregessük meg halkan a vállunkat, és kérjük ki a második sört. Minden jó lesz, előbb vagy utóbb.
