HP-hungarocell (versek)

HP-hungarocell

tudákos gyűrött gólem barangol m

orális betoncsík szelíden szögesdrót mögött

plasztikusan sebet rést egyhajtásra salaktalanul

szerteágazó komor öröm éles elméjű téboly

deciliterenként acélmarokkal többnyire egyedül

beteg zárvány felfokozott véletlenszerűségén túl

minek élsz sötétben sehol nem létezni hézagtalanul

mindenáron a fosadalom ítélőszéke előtt

pállott posztóruhában kikezdhetetlen igazság

hányáshangulatú fölényérzetével idegenszerű

hiábavaló indulat nélkül a kötelesség hatalom

a morzsákból tűrhetetlen látomás

a lassan közelítő tömeg harsányan

nevetni kezdett súlyos hullámzással

rossz passz

ez a szerelem nem volt

tökéletes és te sem

rólam nem beszélve

a rosszhiszeműség hiányát

és az önös érdektől mentességet

tekintve igaziságkritériumnak

önkényes sartre-i kantianizmussal

de altatás közben rád

gondoltam aztán veled

ébredtem fel közben

bármi történt is

puha meleg mosoly vagy

fentanilból és mézből

van egy hangszínem

neked még mindig

lehet hogy ez számít

nem a kudarcunk már

nem jöttünk ki jól

egyszerűen van ilyen

pedig úgy tűnt

passzoltunk

elgurult a labdánk

ilyen a szerelem hiába

festesz szíveket passzé

egykedvű színtelen hullás

mi tarka volt a múlt

kikötni valahol

túlméretes szállítmány

lettél volna az én kis

mellékútjaim kanyarjaiban

nagy volt a szíved

alig értelek át és fel

ésszel nem vállalhattam be

a kisodródás veszélyét

a bejáratott hétköznapokból

nem volt mihez biztonságosan rögzíteni

mint azokat a puha rózsaszín bilincseket

az eredeti csomagolásban

alig használt állapotban

tettem ki a kuka mellé

hátha még jó lesz valakinek

kétértelmű labirintus

érdesebb díszletek közt

sprődebb lesz a beszéd

mindent megkérdőjelezve

mélyen megszenvedett

barkácsbolti eladóhang

műszakváltás előtti bézs

regiszterében porosodó dac

a hétköznapok forradalma

a véletlenszerű elrendezés

a folytonosság hiánya

a nyitott befejezés emblémája

az apokaliptika ma valóban

a neofrivol játszadozás mélyén

nem megváltoztatni akarja

hanem túlélhetővé tenni

az egyre áramvonalasabb konszolidáció

felszíne alatt már végletekig feszült

világállapot egyeduralmi hajlamát

Bene Adrián 1977-ben született Pécsen, jelenleg is itt él. Költő, szerkesztő, kritikus. Versei eddig többek között a Pannon Tükörben, a Spanyolnáthában és a Szöveten jelentek meg. A Holdkatlan szerkesztője.

‍