Ízisz, a második

****

élőbb a holtaknál

ki az

holtabb az élőknél

ki az

****

hegykoszorú védje ki

a bennük örvénylő

tengerektől

****

első Ízisz

napúton járt

erős fénye

sötétet láttat

mikor összehullt

megpihent

****

második Ízisz

életre kelti irodalmi

ünnepében múltját

holtak birodalmából

ha olykor visszatér

az ima nehezebben megy

****

éjszakai ima

feloldaná a tarkó szorítását

nappali csend

kinyitná a hát

örömszárnyait

megmozgatná

a lábakat, karokat

csak vennék

észre

****

összevissza szabdalnak a több szinten

széteső párhuzamok

melyből nem

lehet

egy út

fonata

****

összevissza

öldöklő mozdulatok

már nem csak

magam

magam

gyilkosa

****

nehezen olvasom

szabdalt testek vonalait

pedig részeidben még meleg vagy

és rajtam hidegen

csak a kétségbeesés

izzadsággyöngyei

****

dönteni könnyű

mikor megnyílik

a szakadék

ám most

mikor

nem csak

magam

bántom

****

két mezőben

egész úton

hármas

fél

hazák

döntéseimben

tétovahibázom

a kinti

törésvonalai

az újabb fájók

****

mily kísértők

folytonos szülése

e pontos

örök teremtődés

****

sziget Margitja

tekintetében

várakozik hogy

átvegyék

****

Ízisz nem csak a kísértek

és kísértetek

hanem a kísérők

és kisírtak

egyvelege

****

repedés mentén

beláthatni

a szilánk éles

belsőbe

mely tekintettől

vérzik

****

kér döntsek

helyette is

ő nem a jelen

és nem a jövő

hanem az el

múltak kútja

****

tizenhárom

plusz

három

‍