.svg)
I.
második osztályban épp anyák napjára készültünk.
rózsaszín kartonokból vágtunk ki papírszíveket,
a közepébe írtuk, a tábláról másolva:
a legjobb édesanyának.
kivéve persze Jocót, akinek már rég meghalt az anyukája,
és ilyenkor csúszdázhatott az udvaron.
borzasztóan irigyeltük mind. dühösen üvöltöttem a szólómat
az ’orgona ágá’-ban.
II.
szeret egy lány, egész tehetséges ebben, és én
nagyra tartom ezért. kíváncsi vagyok, hogyha feleségül veszem,
lesz-e jó anya annyira, mint azé a Jocóé,
hagyja-e csúszdázni majd a fiunkat.
az ablakunk egy játszótérre néz,
új anyák és új jocók.
sok évvel ezelőtt, akkor, májusban anyám megkért,
hogy vigyem le a szemetet, és láttam a nejlonok és tojáshéjak
közül kikandikáló papírszívet. most én kérem meg a lányt erre,
hogyha szerelmet nem is, hálát legalább érezzek valamiért.
a kommunális hulladékot a mászóka mellett kell kidobni,
a játszóteret felújítják, ő fűzőt visel.
szép lány, gerince a csúszda íve.
Vida Kamilla: 1997-ben született Pécsen, jelenleg a budapesti ELTE magyar szakos hallgatója.
