.svg)
Petőfi 200
Fonnyadt téli sárba ragadt bakancsom
Most húznám tépném kifele
Szabadulnék a nehéz kolonctól
Pereg az idő mint a szikkadt morzsa
Követném a földre szórt jeleket
Ó Jancsim, Juliskád elkóricált
Csapdába esett, akár a gyanútlan vad
Nagyon vágyik hozzád copfos Juliskád
Testem vére, Jancsim, szeretőm
Mily éles foga van e vasnak
Húznám tépném kifele fájós lábam
Nem jön, nem enged, szorít az idő
Kitépem a lábam, Jancsim, úgy megyek
Ha szeretsz, mankóm leszel, görbebotom
Kis kece lányod, mátkád, asszonyod
Mi minden lehet még Juliska
Testem vére, Jancsim, szeretőm
Pereg az idő, akár a szikkadt morzsa
*
Olyan lettem, Jancsi, mint egy rossz bohóc
Saját vicceimen nevetgélek, míg sajgó
Lábam mellett a könny is utat tört magának
Hozzád vezet éji dalom, tört imám
Jancsi, azt mondják a mai koponyák
A történetek újraszülik egymást
És nincs úr a nap alatt ki kegyelmet adna
Hogy viselhetővé váljék az átmenet
Hol vagy? égbe bújtál, föld alá
Pereg Juliskád, mint a szikkadt morzsa
Ozsváth Zsuzsa 1992-ben született Nagyváradon. Verset és prózát ír, fényképez, fest, egyetemi diplomája szerint grafikus.
