kikerülő (versek)

kikerülő

bizalmas csészecsörömpölés

két szó közti térben

csak a hanglejtéseden érzem

hogy lassan véget ér a mondat –

kikerülhetetlenül mondanom kell valamit

*

talán akkor lettem ilyen kényszeres

amikor a téli patakvíz maszlagától

bódultan anyám elé vánszorogtam

gyermeki pír helyett

vallomásfoltokkal

szavai fülkagylómban

félszavak szószilánkok

s közben figyeltem hogyan lett szürkébbé

hajszálaiba szívta a szavakat

amiket nem értettem

           – talán a jég alatt

tanultam meg hallani mindent

és semmit sem érteni

*

véget ért a mondat

szavak a nyelvre úgy tapadnak

mint iszap a bőrre

kinyitom a szám

megtelik vízzel

délután

fagytól felengedő tétlen terasz

hová megállni jön a délután

s lehelni két vászonképpillanat

nyirkos szövetére

szellősóhaját

kacag az árnyékvonal

ha asztalon koccan

egy porcelángondolat –

a kíméletlen kávéscsésze

aztán dörgés és

hallgat az asztallap

remegő visszhangok

ablakra pattannak

s marad a magára hagyott

csésze alján

a csalódott délután

félhold barna görbület

lépcsőház

A párkányról lóg:

egy vékony, fehér

szál önmagából.

Ahogy nő a fonál,

egyre kisebb a pók –

válladra ereszkedik.

Kinyitod az ajtót –

pörköltszag ki;

penészszag marad.

Fogdosod a vörös vaskorlátot,

belehajolsz a lépcsőfordulókba –

csak ők tudják, hogy le-

vagy felfele tartanak.

Egymásba kapaszkodó kábelek a sarokban;

egymásba folynak a mozaikszemek.

Csempelapok találkozása:

szürke fugával tömített pórusok –

ilyen bizonyosságra vágynak 

az egymást metsző vonalak.

Felérsz a harmadikra.

Kulcscsomót keresel

ballonkabátodban,

levarrt farmerzsebedben;

mellkasodra vágsz,

hátha megcsörren benned.

Míg így álltál,

a pók belevarrta magát a sarokba.

Tea-dal

kiömlött az izzó

tea hát belefekszem

mézes ragacs-maszat

műtollazat

lett a bőröm

annyira szoktam fázni

tikkasztó pára

perzselő tócsája

öltözteti testem

annyira szoktam fázni

mint néma disznó kés alatt

üvölt a test a száj hallgatag

mint nyakatlan szárnyas

szárnyam alá venném fejem

mint kopasztásszagban

tollpihe halkan

fürdetett tetem

vedlem már a tollut

krátereket fest a forró

hátam holdfelszín

s ázott citromhéj

takarja be testem

‍