Lávsztori

Szabados Árpád: Késői üzenet Duchampnak (2012)

III/2. rész:
Komolyra fordítva a szót

49.
Hiába nyugtat a totális összhang,
háttérben a rejtező részletek
s a lappangó kétely, melyre bár összank-
étot szerveznünk nem kell félnetek
jó lesz nézve a körülményeket.
A félelmekben elbúvó dilemma,
amelyre gyógymódot találni nem ma

50.
fogunk: a soros lépcsőfokra lépni
(eljegyzés, házasság és gyermekek)
a férfilétbe, még ha meg is éri,
fejest ugrani lazán nem lehet
(legénybúcsút még hagyján, az mehet).
Össztűz zsarol, látatlanul kimondva,
minden mielőbb forduljon komolyra,

51.
ahogy a rémálomban utoléri
az embert a sánta felismerés:
megváltozik egy rész és megkísérli
átmenteni, hogy majd ne az egész
kerüljön tönkre, mégis egybenéz-
ve nem olyan egyértelmű a helyzet,
hogy összegében végül mibe telhet.

52.
Merjek felelősséget a nyakamra
emelni másokért, amíg saját
impotens orromig se látva tart a
sötétség s épp e témák tartanák
napirenden magát a félhomályt,
mitől talán a holnap is belészür-
külne a mába? Nagy döntés, nehéz ügy.

53.
A színes élet mindenképp befásul –
bízom, csupán rajtunk álló dolog,
tartsuk folyton szem előtt, tudomásul
– s tovább agyalni ezen sem fogok,
benyelnének az örvénylő sorok.
Nagy levegő és lánykérésre szánom
magam – a jobb láb máris a pedálon.

54.
Romantikusra véve a megoldást,
otthonra főztem, régi a recept,
a kedvence, cukkini töltve gombás
tejszínes raguval. A tál felett
összekoccan a két pohár, melyet
legbecsesebb nedűmmel teletöltök
figyelve, közben rándul-e szemöldök.

55.
A válasza borítékolható volt,
az összeborulós vidám igen,
örömkönnyekbe lábadozva csókolt,
a jenki filmekben mint amilyen:
őszintén, tisztán és gyermekien.
Az érzelem részemről is jelentős,
óriási a boldogság, de felhős.

56.
Miközben a kétség befészkelődött,
nehézkes a felülkerekedés,
szerencsére a hangsúly áttevődött
lassan a hétköznapjainkra és
segít a rutin, ha a hit kevés
s a vakolat repedni kezdne éppen,
nem pislogok szikszalaggal a kézben.

57.
Elűzve félelmeim, nyugtatólag
nem kutatom semminek az okát,
legyőz mindent az idő vagy utólag
saját magát, de ha mégsem, nohát,
felbontunk egy palack pinot noirt
vagy syraht, amit a pincében érek,
s ha nem lesz jobb, összeöntjük küvének.