Lávsztori

VI.rész: Megérkezés a startvonalra

‍

‍

87.

És újra hó hullt a hűs hónapokra

az elveszett tét, amíg összeállt,

s letisztult a letűnő éra pokla,

túlontúl későre nyomtam – mint ált-

alában – padlóig a fékpedált.

Rohannék vissza hozzá, ha tehetném

és nem lenne jogerős az eredmény.

‍

88.

Így inkább a tanulságot levonva,

mint utó-meteorológusok

a másnapon, igyekszem élni s jobbra

nézni, nem a távolban mint zuhog,

a virágosrét fele fordulok,

hol a meleg napsugársáv, az őszi,

a szürke felleget még megelőzi.

‍

89.

Nem mossa úgyse bőröm semmiféle

okos mosóporos hidegzuhany

tisztára s kihipózva is a végte-

lenben ér csak össze a párhuzam:

amire megtalálom tévutam

megkésve és hiába esve térdre

a templomkövön imát mímelésre.

‍

90.

Előre kellett volna okosabbnak

lenni és nem elhinni, a világ

egy reánknéző tökéletes ablak,

melyen boldog-boldogtalan kilát:

felégetett parasztromantikát

és betörtüveges családi képet –

mindkét oldalon megfakult igéret.

91.

A srácoknak ment is a nyúlfaroknyi,

zavaros, könnyesbúcsús körlevél:

Nincs amit tovább nyújtva nyavajogni,

mindenkit ölel, mert várost cserél,

A. Mire a hajóm a révbe ér,

leszámolok a visszatérö árnnyal:

a szekrénymélyi utolsó pohárral.

‍

92.

Miközben a gép, zúgva fáradatlan,

a dolgát téve újra pittyegett

(amíg én hónapokat átaludtam):

Önnek új üzenete érkezett...

Epilóg

Szökőév múltán, véletlen a téren

megláttam őt egy kirakat előtt,

gyönyörű, mint régen, kéz a kezében

– egy alvó kislány a vállára dőlt.

A pulzusom még az emelkedőt

küzdte, miközben tovaindul éppen,

s csak maradtam mögötte észrevétlen.

‍

‍

Bálint Tamás: 1985-ben született Székelyudvarhelyen. Legutóbbi kötete: Láv sztori (Erdélyi Híradó Kiadó – Fiatal Írók Szövetsége, Kolozsvár–Budapest, 2015)