Légszomj 4. (Jegyzetversek járvány idején)

Nagy Albert: Tiszta forrásnál

‍
vannak, akik félnek, hogy megbetegszenek

az oltástól. kevés a tapasztalat, a statisztikai

mérőszám – tartanak az esetleges nem kívánt

mellékhatásoktól. ezért várnak. kivárnak. egy idős,

beteges férfi a szomszéd utcából (alig vonszolja

magát) azt mondja, neki nem kell vakcina,

ő alkohollal erősíti az immunrendszerét.

eddig is sokat ivott, de mostanában az egészsége

megóvása érdekében a sörről áttért

a töményre. úgy tudja, az megöli a vírust.

***

egy rokon a nyájimmunitásban bízik,

pontosabban nem akarja elkapkodni, s inkább

megvárná, mi történik azokkal, akik beoltatják

magukat. harmincöt évvel ezelőtt: belváros,

koraősz, ebédelni indulunk néhányan, s ahogy

lenni szokott, olyan kollégáról beszélgetünk,

aki nincs jelen. jó gyerek az, jó gyerek,

mondja valaki, mire másikunk hozzáteszi: azért,

ha fronton lennénk, bevetésen, hát az

nagyon zavarna, ha az a jó gyerek véletlenül

mögöttem jönne kibiztosított fegyverrel.

***

még tavaly láttam valami felvételt, amin – talán

egy afrikai országban – egyenruhás katona verte

a járókelőket, mert nem használtak maszkot. most

egy másik videón cirillbetűs környezetben rendőr áll

a mozgólépcsőnél, s akin nincs maszk, arra gumibottal

rásuhint. vállra üt, vagy felkarra. esetleg a hátra. akik

elmennek mellette, többnyire fiatalok, igyekeznek

elhajolni az ütések elől. szinte senki nem visel

maszkot, de amikor észlelik a helyzetet, néhányan

előkapják valahonnan: zsebből, táskából, s gyorsan

az arcukra igazítják. őket nem üti meg a rendőr.

s nem üt meg egy hatvan körüli férfit sem, pedig

neki nincs maszkja, és igencsak behúzza a nyakát,

s a karját is védekezően emeli. micsoda barbár

humanizmus, de legalább hatékony! importálhatnánk

ezt a módszert, gondolom, hisz nálunk is törvény

írja elő a maszkhasználatot köztereken, mégis

mennyien megszegik a szabályt. de vajon

gondolhatok-e ilyet? pontosabban leírhatom-e,

hogy bennem is zsigeri indulat feszül azokkal

szemben, akik nem tartják be a törvényt,

s az orvosi szakma jelen járványtani ismeretei és

ajánlása ellenére, puszta kényelemből

nem használnak maszkot metrón, boltban, utcán?

leírhatom-e azt, amit sokan gondolunk, hogy

mégiscsak elvárható a nagyobb fegyelem,

s hogy a törvényt be kellene tartatni valahogyan?

de hogyan? gumibottal? a demokráciáról szóló

közhelyeink, hiedelmeink nem egyeztethetők össze

azokkal a képsorokkal, amelyeken egyenruhások

kényszerítik ki a maszkhasználatot, a szabálykövetést.

és azzal sem, hogy valakinek egyáltalán

megforduljon a fejében az ilyesmi. így viszont,

hogy leírtam ezt, nem gerjesztek-e néhányakban

felháborodást, dühöt, amit csak úgy tudnak

levezetni, hogy legalább képzeletben jól összevernek

engem? gumibottal, félholtra. nem tudom, éreznék-e

a kognitív disszonanciát? azért önvédelemből

ideírom: a szerző nem azonos a lírai alannyal.

‍