Leküzdeni a nagyotmondást és a blöfföt – Dezső Kata és Kiss Lóránt estjéről

Felelősségvállalás és reflektorfény

Az év utolsó késelését tartották december 17-én a budapesti Nyitott Műhelyben. Az évzáró és egyben az egyéves (újra)születésnapját is ünneplő, megújult Késelés Villával beszélgetéssorozat vendége Dezső Kata és Kiss Lóránt volt. Közéleti húrokat pendítve, a budapesti tüntetések apropóján (is), többek között arról kérdezte Csete Soma és Vida Kamilla – az est két házigazdája – a meghívottakat, hogy mit gondolnak, a fiatal irodalmároknak milyen fajta szakmai felelősségvállalásuk van egy-egy adott helyzetben.

Kiss Lóránt egyelőre annyiban látja a feladatát, hogy mélyítse tudását, azért, hogy minél nagyobb rálátása legyen a világra, hogy mire odajut, hogy ki merjen mondani dolgokat, vagy éppen megfogalmazzon egy szilárd állítást, már felkészült legyen minden szempontból. Ezzel szemben Dezső Kata azt emelte ki a kérdés kapcsán, hogy fiatal szerzőként fontos felismerni, hogy csak egymás támogatásával lehet előrébb menni. „Figyelemmel kell kísérjük pályatársainkat, örülnünk kell egymás sikerének és ezt úgy tudjuk a világ tudtaára adni, hogy felhasználjuk azt a performatív felületet, amivel rendelkezünk. Népszerűségünkből adódóan rávilágíthatunk olyan dolgokra, amelyek szerintünk alulreflektáltak. Egyedül felelősségvállalást abban látok, hogy úgy csinálunk irodalmat, hogy közben nem bántunk senkit azzal, hogy mi azt csináljuk, amiről úgy gondoljuk, nekünk az jól megy” – magyarázta Dezső Kata.

Mentor-mentorált viszony

Dezső Kata az Előretolt Helyőrség Íróakadémia tagjaként immár három éve Orbán János Dénes mentoráltja, míg Kiss Lóránt a Független Mentorhálózat keretein belül Marno János tanítványa. Az irodalmi szerepvállalás tekintetében rendkívül különböző irodalmi figurák, mentorok kapcsán megtudtuk, hogy Marno és Kiss között nem egy kötött, megcsontosodott mentor-mentorált viszony alakult ki, inkább egy „lebegő kapcsolat”, hiszen eleve személyes találkozásra nem is került sor, hanem csak e-mailen tartják a kapcsolatot. A mentor a fiatal szerzőnek konkrét szövegek kapcsán segített és egy szoros versírási és szövegolvasási stratégiát igyekezett megtanítani, ha pedig kellett, nem köntörfalazott, amikor a fiatal író manírok felé haladt. Ilyenkor Marno szívesen ráncigálta vissza egyfajta intelligens beszédmóddal, és óva intette a hübrisztől.

Dezső Kata mentora kapcsán kifejtette, hogy kivételezett helyzetben van, hiszen az akadémia indulása óta Orbán János Dénes a mentora, aki irreálisan megbocsájtó vele szemben. Állítása szerint „vitathatatlan, hogy Orbán János Dénes amihez nemcsak régebb, de most is ért, az a tehetséggondozás.”
Az est folyamán szóba kerültek különféle recenziók is, Toroczkay András recenzióját Dezső Kata idézte. „Ez a debütkötetemről írt kritika zseniális volt. Rávilágított arra, hogy fel kell ismerni egy vershelyzeten belül, hogy egy idő után már csak a költő válik érdekessé, a vers szerzője, a vers textusa pedig már nem mond semmit. Nekem is le kellett küzdenem a verseimben a nagyotmondást, az egyszerű blöfföt és a giccset, ami miatt például az első kötetemet már nem annyira szeretem, viszont ezeket a hibákat már nem akarom a másodikban elkövetni”.

Az irodalmi beszélgetésen az írók saját munkáikból olvastak fel néhányat, míg meglepetésként humoros, anekdotákkal teletűzdelt, ám nagyon igaz sorok születtek a két ifjú költőről. A Késelés Villával szervezői felkérték egy-egy nagyon közeli barátját Dezső Katának és Kiss Lórántnak, hogy írjanak néhány gondolatot a meghívottakról, ezek a szövegek név nélkül lettek felolvasva, a meghívott vendégeknek pedig ki kellett találniuk, hogy ki írhatta róluk a méltatást.


A képeket Bokor Krisztián készítette.