.svg)
Azt hittem, a te szagodat érzem,
de csak a Blaha bukéja keveredik az izzadságommal.
Alkohol, doh, cigaretta, férfiparfüm és a saját kipárolgásom:
ezek vagyunk mi.
Nem merek átmenni a zebrán.
El kell kerülnöm az aluljárót és a szökőkutat is.
Egy ideje a hajléktalanoknak sem segítek,
annyira hasonlítasz rájuk.
Félek, megidéz a tekintetük,
aztán már nemcsak a szagod,
hanem az ízed is érzem,
meg az iszonyatos ölelésigényt,
és azt a fényes bársony borítást a mellkasomban,
amit akkor ismertem meg, amikor először hajtottam a válladra a fejem.
Tegnap egy pillanatra megfeledkeztem rólad,
nélküled sétáltam hazafelé, és már megint éreztem a Blahát.
Hogy itt vagy, pedig nem; nem lehetsz,
hisz bejelentetted: hónapokra elutazol.
Megálltam a virágárus előtt az aluljáróban,
mondogattam, hogy nem, ez nem igaz,
nem itt vagy, csak a fejemben, vagy még inkább
a bőröm alatt.
Aztán rám írtál, hogy találkozzunk. Hát mégis.
Igazabb a szag a tudásnál.
Vénásan éreztem a visszatérésed,
dörömbölt a szél a mellkasomban,
aztán felsüvített egészen a koponyámig,
megmozgatta tektonikus lemezeimet,
megrázta a bolygómat.
Ez történik akkor is, ha elhagyom a lakásod,
akárhányszor kilépek az ajtón, elered a könnyem.
Nem fáj semmi. Csak folyik.
Üvöltesz az ereimben, és én nem akarlak kiengedni.
Aztán amikor elérsz a halántékomig, le kell ülnöm,
be kell csuknom a szemem és elképzelnem,
hogy csak egy madár vagy, amelyik a fejembe költözött,
és valójában nem toporzékolsz, hanem csak simogatsz a szárnyaiddal:
belülről suhogtatod ketreced falait.
*
A neurobiológia szerint két ember a közös élményekkel kerül igazán közel egymáshoz. Jobban számít a koncert, mint a beszélgetés, és legalább annyira fontos a játék, mint a szex.
Úgyhogy mostantól csak iszunk.
A Nyugati pályaudvar olajozottan szétkapcsolódó szerelvényei leszünk:
nem érek hozzád nem viszlek színházba nem olvasok neked hangosan mostantól csak némán ülünk egy-egy gin tonik előtt farkasszemet játszunk megversz csalok magamat ölelem hazasétálok nem nézünk vissza lépegetünk minden alkalommal eggyel távolabb én a bársonyborítástól te a ketrectől
Mechiat Zina 1991-ben született Győrben. 2009 óta publikál lírát, prózát és kritikát. A Hermaion Irodalmi Társaság és a FISZ tagja, jelenleg Budapesten él.
