Orth István: Nagyvárad anno
No items found.

Magunk mentsége

XXXVII. ÉVFOLYAM 2026. 16. (942.) SZÁM – AUGUSZTUS 25.
Orth István: Nagyvárad anno

Mi a túlerővel szemben sem veszíthettünk,

és nem is veszítettünk volna,

de Szapolyai János elárult minket,

az is lehet, hogy lepaktált a törökkel,

mondta az életben maradottak színe-java

Mohácsnál, miközben a megáradt

Csele-patak vörös habjai átcsaptak

az alig húszéves Lajos király feje fölött.

Később aztán megalapították a mohácsi

Színe-Java Dekorstúdiót. Ez valami

reklámügynökség. Nem én találtam ki,

van ilyen, láttam az okostelefonomon.

 

Mi a túlerővel szemben sem veszíthettünk,

mondta a menekülő Rákóczi Ferenc,

miközben véresre sarkantyúzta lovát.

A nagymajtényi síkon letörött a zászló,

mert elárult engem, akit hátrahagytam.

Még jó, hogy a török befogad minket.

 

Mi a túlerővel szemben sem veszíthettünk,

Görgei Artúrt kinevezem árulónak,

mondta Kossuth Lajos Orsovánál,

miközben bő rokolyájának szegélyét

fölemelte, megtörülte vele izzadt homlokát,

aztán gondosan megigazította parókáját,

és szólt a kocsisnak, hogy indulhatnak.

A határőrök zavartan néztek utána.

 

Mi a túlerővel szemben sem veszíthettünk,

mondta hagyományőrző rockénekesnek öltözve

Apponyi Albert, és a hamarosan bekövetkező

Trianonra gondolt. Csakis árulás által volt

lehetséges mindez. Igen, nem kétséges,

Károlyi Mihály árult el minket.

 

Így igaz, felség! Így igaz, nagyságos

fejedelem! Így igaz, Kossuth apánk! Így

igaz, kegyelmes uram! Mi a túlerővel

szemben sem veszíthettünk soha. Akkor sem,

amikor veszítettünk. Ha kellett, árulókat

neveztünk ki magunk helyett egy sok vereséget

túlélt reklámügynökség segítségével.

‍

Összes hónap szerzője
Legolvasottabb