.svg)
Bogdan Vladuță munkája
1.
állok a sorban hogy vegyek jegyet. az előttem le
vő nő bérletet csináltat. ezért a sor egyre hossz
abb a trolik elmennek nem várnak utánunk. arra
gondolok hogy el fogok késni a kurzusról kiállok a sor
ból a nőhöz lépek és fejbeütöm a jobb fülénél puff. le
esik a nyolcszögű kövekre és reccs eltöri a kezét el
kezdem szájba rugdosni amíg megtelik vérrel és már
nem mozdul egyáltalán. egy darabig nézem majd vi
sszaindulok a sorba de megcsúszok a friss vértócsá
ban és a holttest mellé zuhanok puff. valaki próbál fel
segíteni kinyújtja a kezét én jelzem neki hogy ne mert
ha én megfogom a kezét akkor mindkettőnket összeke
nem és inkább ne. megtörlöm a nadrágom az ujjaimra né
zek és a tenyeremre azt mondom lehetett volna jobb is
de így jártam. öt perc múlva vagy több nem is tudom fel
tápászkodok hogy vegyek jegyet és felpattanok a
trolira. örülök hogy időben beérek.
2.
megyek kábeltévét és netet fizetni próbálok elha
ladni egy anya mellett aki óvodába viszi a gyere
keit. a járda keskeny nem tudom csak úgy kikerülni
őket gondolom talán esetleg ha meghallaná ahogy tapo
sok mögöttük de nem hall meg senki. szedem ki
csit a lábam melléjük érkezek előrelököm az a
nyát megragadom a fiút a nyakától a lányt a ha
jától. összeütöm a fejüket törött műanyag hangja
hallatszik. látom hogy beleakadt a koponyájuk néhány da
rab éles csontba megrántom hogy szétválasszam
őket de nem sikerül felhúzom a szemöldököm mert
még sohasem láttam ilyesmit. hagyom hogy lees
senek a járdára azonnal jön egy kutya kuszu-kuszu
azonnal elkezdi csámcsogni a csont- és az agydara
bokat. hasonlít kicsit az én kutyámra csak az enyém
más színű és tisztább és jóltápláltabb. miután befe
jezi az evést rám néz és megnyalja az orra hegyét
hogy adjak még neki. megsimogatom a fejét
megcsóválja a farkát és tovább megyek.
3.
felszállok az első buszra utánam felszáll még
egy csomó ember. leülök egy székre a jobb
oldali sorba beteszem a fülhallgatókat és né
zem kint az ablakból a szép őszi estét. a busz
elindul mellém kerül egy öregebb néni akinek
nem jutott hely. néz rám csúnyán hunyorított
szemekkel és összeráncolt ajkakkal mintha azt
akarná hogy felálljak és engedjem őt leülni. úgy
teszek mintha nem venném észre úgyhogy ott
maradok a széken egész úton. miután leszáll le
szállok én is követem egy átjáróig várok tíz más
odpercet hátulról jól belerúgok ő kirepül az útra
ahol egy teli kukásautó kettészakítja. majd út
henger egyengeti el zsigereit és végtagjait amik
nem voltak még kellőképpen az aszfalthoz tapad
- a lámpa zöldre vált átmegyek az úton és meg
állok egy bódénál hogy vegyek két meleg
sós perecet.
4.
assasin’s creed brotherhoodot játszok a gépen
és pont mielőtt befejeznék egy fontos küldetést
szól a kaputelefon. nem figyelek oda egy
római katonaőrjárat alabárdokkal kaszabol le
és elölről kell kezdenem az egész pályát. fel
állok a székről kinyitom az ajtót egy gimis
lány kezd beszélni egy gyermek esetéről
akinek pénzre van szüksége egy külföldi ger
incvelőátültetéshez. mondom neki hogy assasin’s
creed brotherhoodot játszottam a gépen ki
veszem a mappát a kezéből a konyhába von
szolom ott odateszem hogy száját tapassza
a gáztűzhely legkisebb rózsájára lassan meg
nyitom a gázt és beindítom a gőzelszívót
hogy ne szökjön meg az ajkait az elfeketedett
gázrózsára ragasztom pillanatragasztóval kezem
mel lenyomom a fejét nem tart sokáig és felakad
nak a szemei próbál hányni de az egész sárga
paszta visszafolyik a torkán egy része az orrán
folyik ki összemocskolja az egész kályhát és mell
ette a csempét meggörnyedek az undorító bűztől
nézem ahogy vonaglik pár percig és ahogy hörög
várok amíg teljesen abbahagyja elzárom a gőzel
szívót jól megtörlöm a kezem a piros-fehér
csíkos rongyba majd vissza ülök a géphez hogy be
fejezzem a pályát.
ANDRÉ FERENC fordítása
Vlad Drăgoi 1987-ben született Feketehalmon. Az egyik legtehetségesebb és legvitatottabb „poszt-kétezres” kortárs román költő, több fontos díj kitüntetettje. Legutóbbi kötete: Sergio Leone (Charmides, 2017).
