.svg)
Nagy Albert: Hárman a tengeren
Máshogy képzeltem a világvégét
Ez a világvég nem körbepaci-lövöldözéssel
indult, halkan emelkedett a víz. Nyikhaj
erecskénk ritkán lódul patakká, nem kell
máskor gát. Éj Betti hálóingben mentette
a lányát, kiságyat a Facebookon kért.
Gőgicsélt ő is, de hamar magára unt.
Kapott egy e-mailt, scam volt, Life Is a Beach.
„Tompa zúgás feszít, összeér a kint és a bent.
Én is bugyborékolok és omlok, beborít a sár.
Jöhet akár békaeső, nem ugrok el, nem kérdezek,
nem hárítok, csak költözöm és újra vétek.
Milyen hosszú egy perc. Aztán még egy. Még egy.
Csöpög a csap, új hely. Belakjuk azt is, még egy.
A kölcsönkombinék belebüdösödnek a mosógépbe.”
Mit éreznék, ha éreznék
Dögszagú a tükörtojás, a muskátli,
Zsuzsi haja. Büdös a tenger is,
de oda most nem megyünk.
Lerúgom a paplant, nem bírom a bűzt.
Ha közel jössz, csíplek, marlak.
Szaglástréningre járok. Napi kétszer.
Egy hét múlva
égett bundás kenyér a bazsalikom.
Két hónap múlva lócitrom a véres hurka.
Nem kell már a ház,
csak a háztartási keksz.
Álmomban kutyahős vagyok,
drogszállítmányt szimatolok,
megpaskolják a fülem tövét, jól van.
Szabadidőmben húst marcangolok,
a fejemnél nagyobb cupákot,
morgok is, el ne vegyék a kincsem.
