Meditatív víziók Vinczeffy László festészetében

Formák bravúros együttállásának lehetünk szemtanúi a Budapest Art Bridge, azaz a BAB Galéria jelentős méretű kiállítóterében, ahol a Munkácsy-díjas Vinczeffy László festőművész, képrestaurátor mutatja be álomszerű kompozíciót Látomások és formák címmel.

Vinczeffy László egy Atyha nevű falucskában született Hargita megyében. A kolozsvári Rajztanárképző Főiskola elvégzése után rajzot oktatott Zágonban, amely az alkotó életpályájának egyben fontos színhelye is. A Kovászna megyei településen kezdett el komolyabban érdeklődni a festészet iránt, első kiállítására is itt került sor. Ekkoriban erős színkezelésű, expresszív portrék kerültek ki a keze alól barázdált arcú, elnyűtt testű, fáradt és idős parasztemberekről. 1979-től a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum képrestaurátoraként dolgozott, beiratkozott a bukaresti Nicolae Grigorescu Képzőművészeti Főiskola restaurátorképző szaktanfolyamára, és 1983-ban abszolvált. Több mint harminc esztendeig (2010-ig) volt a Székely Nemzeti Múzeum munkatársa, ezalatt folyamatosan alkotott is. Pár éve visszatért szülőfalujába, Atyhára.

Az ötvennél is több egyéni és csoportos tárlaton szereplő Vinczeffy László olajfestményeket, grafikákat, szobrokat, installációkat egyaránt készít. Képi világa álomszerű, szürreális. Az erőteljes kontrasztokkal dolgozó, sajátságos formavilágú alkotóművész sokszor jelenít meg allegorikus témákat (ilyen az Apokalipszis című sorozata). Az alkotói szemléletében erdélyi gyökereire büszke Vinczeffy a világ művészeti életében zajló átalakulásokat is figyelemmel kíséri.

Művészetéről vallott gondolatai mostani kiállításának tárlatcímkéjén olvasható: „Festményeim nézőit a megszokott, mindennapi látástól olyan irányba szeretném elvinni, ahol azonosulni tudnak műveimen keresztül azzal a szakrális hangulatot sugalló csenddel, ami meditálásra készteti őket. Azt akarom, hogy ezáltal olyan titokzatos érzelmek birtokába kerüljenek, aminek én is részese voltam.”

A Látomások és formák rászolgált címére, hiszen Vinczeffy László álmainak különleges formákkal teli világába nyerhetünk bepillantást a tárlaton, L. Simon László kurátor értő gondozásában. A kompozíciókon, szobrokon nem az ismert geometriai idomok – négyzetek, körök, téglalapok – jelennek meg, hanem jóval organikusabb, „nonfiguratívabb” testek. Vinczeffy képi nyelve jóval változatosabb annál, mintsem hogy a geometria váljék uralkodóvá. Földszínű alakzatai hajlékonynak, sőt képlékenynek tűnnek, különös tereket alakítanak ki, miközben a háttérben szokatlan, tompa fény dereng, a végtelenség érzetét keltve.

A Gyerekkori emlék (2025) tengerparti fövenyén strandolók helyett ép és feltört diók hevernek. Középütt, a vízben egy lyukacsos, sajtra emlékeztető vár tornyosul, felé pedig egy dióhéjból kialakított, piciny hajó siklik – álom és valóság keveredik egymással, ilyen szürreális, megfoghatatlan jellegű erődítmény ugyanis nem létezik, ám a héjas gyümölcsök nagyon is valóságosak. Gyermekkori élményeket idéz a kép: fiatalon felépítettünk egy homokvárat, majd feldíszítettük, körülvettük különféle apró dolgokkal.

A 2024-ben készült Tengeri élmény zöld-vörös kontrasztra építő képi világában feltűnő forma egy kagyló (talán rák?). A Vörös szimfónia (2025) üreges tölcsér formája is organikus képződmény, a belsejében futó ritmikus sávok billentyűkre, trombitára, orgonasípokra emlékeztetnek.

A „tengernyi” kép mellett néhány fából készült szobor is tiszteletét teszi a térben. A Szeletek (2010) enyhén görbült totemét betüremkedések, barázdák szabdalják fel. Az 1997-es Emlék is rendhagyó módon figuratív, az absztrakció jelei már itt is könnyen felfedezhetőek. A szemek csupán vonalakból állnak, a karok, valamint a lábak hiányoznak.

Az alkotó műveinek formavilága a természet szeretetéből is keletkezhetett, de mindenképpen onnan merítkezik. Munkái cseppet sem statikusak: ide-oda áramlanak, hol egymást fedik el, hol egymásba folynak. Sejtelmes, álomszerű, sokszor megfejthetetlen mivoltuk vitathatatlan. A Munkácsy-díjas és számos más kitüntetést magáénak tudó Vinczeffy László hagyja, hogy alkotásai vizuális rendje néha megbomoljon, szabadon szárnyaljon, akár maga az emberi képzelet. Művei személyes, meditatív világába mi is beléphetünk, ha maradéktalanul átadjuk magunkat a képek által keltett érzéseknek, érzeteknek.

‍

Vinczeffy László: Látomások és formák, Budapest Art Bridge (BAB) Galéria, Budapest, 2026.

‍