Mint zebra viszonyul a lóhoz

                             egy interjúra

kisebbségben élni

pont olyan, mint többségben élni,

csak teljesen más.

mint zebra viszonyul a lóhoz:

előbbi népszerű,

sosem húzott igát.

amikor kisebbségben létezel,

konferenciáid mindig kicsik,

minikonferenciák minimeghívottakkal

minihelyszínen és minieredményekkel,

ilyenkor rendszerint eltörpülnek

a fel-felfelé szálló gondolatok,

szándékok, tervek, ígéretek, vérszerződések.

kisebbségben élni

pont olyan, mint többségben élni,

csak közben nem tudod, hogy milyen az utóbbi.

milyen, ha simán beszéled anyanyelved a buszon,

strandon, hivatalban és a kocsmában.

hibátlanul ejtik ki neved mindenhol,

nem kell betűzni, diktálni, magyarázkodni,

hogy ugye, sajnos nem vagy többségi

– nézzék már el ezt neked –,

és amennyiben lehetséges

írják már le helyesen

azt a kisebbségi neved,

részeg ékezetekkel és

betűk valószínűtlen egymásutániságában.

ha bármit is elérsz az életben,

vagy bármi jó cselekedet ragad kezedhez,

nyilván azért történt, mert kisebbségi vagy.

ha bármi rosszat tennél,

bűnben fogant cselekedeteid gyökere

csakis az lehet, hogy kisebbségi vagy.

kisebbségben élni

egyenlő: mindig betegesen odafigyelni

minden új és régi szoborra és emléktáblára,

ékezetekre és évszámokra.

adókat idő előtt befizetni,

jó polgárnak lenni,

példát mutatni,

hiszen kisebbségi vagy.

kisebbségben élni

azt jelenti,

hogy népszámláláskor rendszerint

a mások számára elenyésző adatokat búvod.

város, arányok, megye, arányok,

hol maradunk, hol veszítettük el

végérvényesen a harcot.

a harcot, ami tulajdonképpen

nem is harc egy szabadmozgású,

egy széttárt karú európában,

ahol, úgy tűnik,

nem tudják,

milyen kisebbségben élni.

                          Kolozsvár, 2025. február 9.

‍