Nagyszamos utca 18.

XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 19. (753.) SZÁM – OKTÓBER 10.

Szilágyi István és Lászlóffy Aladár a Helikon Nagyszamos utcai szerkesztőségében


A nyolcvanéves Szilágyi Istvánnak


„A szőlő a napsugaraktul érik;

Mig édes lett, hány napsugár

Lehelte rája élte melegét”

           Petőfi Sándor: Az Apostol


Arany ősz szeptember ilyen mint

Most szőlőérlelő szőlőpirosító

Ragyog a nap ragyog az ég ragyog

Mózes a szerkesztőségben ragyog

Király K. Jakab Lászlóffy dohog

Be Gyöngyikével nemrég Mózes

Jött egy nagy fagyival a kezében

Beteg gyomort gyógyítóval Fodor

Úr is érkezik a piacról majd Szabó

Gyula hatalmas szfinx fejével Miklós

Bácsi válogat a bejárati ajtó mellett az

Újságok között Bustya Endre viharzik

El Palocsay szuszog be majd Bálint

Tibor Heim Andris jön le szétnézni a

Korunktól Heim Hitler! vág oda Mózes

Szokása szerint kedveskedve majd szépen

Kutyapicsáznak kicsit egymással aztán

Visszamegy duzzogva a Korunk felhői

Közé arany ősz rőtarany fény napsugarak

Ragyog Király ragyog Mózes K. Jakab

Ragyognak mind az arcok csodálatos

Ősz a szerkesztőségi szobában dél van

Harang szól tizenkettő barna bőrtáskával

Az oldalán kéziratokkal jön már Szilágyi

Is valahonnan a Hollóidő hősei közül

Végigsiet a vagontípusú hosszú termen

Be a belsőbe Sigmondhoz Nagy Máriához

Rákossyhoz szerkeszteni korrektúrázni

De most nem marad sokáig hamar visszajön

A reggeli vodkázók egymást ugratók közé

A kávéjával tömi a pipájába az Óbestert

Mielőtt a megsárgult Szőcs István-kéziratot

Szerkeszteni kezdené hiszen ott vagyunk

Mi is hej! akkori fiatalok páran le is szaladt

A legfiatalabbik már a közeli a sarki üzletbe

Prodvinalco nevű rettenetesért tetűpor ízű

Újabb vodkáért és oly gyorsan oly lelkesen

Összedobták az árát a fiúk akik még majd

Mindannyian negyven- és ötvenesek

Mialatt mi jelen lévő huszonosok serdülő

Ifjonc írók poéták ülünk áhítattal mint

Hamvas kislányok (Mózes szerint!)

A leharcolt foteleken egy-egy kávéval

Cigivel-pipával amikor felfedezi valaki

Hogy szép vörös nagy szemű szőlő

Ért be a Nagyszamos utcai hodály

Falán épp csak ki kellene hajolni érte

Épp csak le kellene szedni s ki más

Mint Szilágyi vállalkozik hogy kihajol

És begyűjt a pompás gerezdekből egy

Kisebb tálra valót már hozza is Katica

Néni az örökifjú titkárnő a tálkát már

Hajol is ki Pista bácsi és nekem kell a

Legifjabb Serény Múmiának lábammal

Szorosan a cipői mögé lépve tartanom

Hátulról hogy egyensúlyát veszítve

Nehogy kibillenjen az ablakon szedi a

Szőlőt a jó érett gerezdeket nyújtja be

Nekünk a szerkesztőségi szobába mi

Pedig ülünk ott áhítattal mint érett piros

Szőlőszemek a napon a Helikon érlelő

Napmelegében a Helikon ránk ragyogó

Sugaraiban mint akik érzik tudják hogy

Azokból a szőlőszemekből leszünk a

Szilágyi által benyújtott szőlőszemekből

Abból az őszi szerkesztőségi melegből

Sugarakból leszünk majd születünk meg

Bukunk elő egytől egyig mindannyian

Arany ősz szeptember ilyen mint most

Szőlőérlelő szőlőpirosító ragyog a nap

Ragyog az ég ragyog mindenki

Arany ősz rőtarany napsugarak




Összes hónap szerzője
Legolvasottabb