nap nap után

szóval nap nap után ez történik, eldöntöm, soha

többé, de azért mégis… mert nem volt elég. és igen,

valóban kínos, hogy már fejből is tudjuk, hogy melyik

megosztóhely videóit nem konvertálják át az ingyenes

átalakító site-ok sima mp4-re, de most mit tehetnénk,

persze, ennek már rég semmi köze nincs a szeretethez,

de most abban sem vagyunk biztosak, hogy egyáltalán

minket szerethet még valaki a világon. napról napra bő

turhával csulázza le itt valaki a szeretetet… mi pedig

csak tapsolgatunk a legújabb művészetnek, mint

vigyorgó, kiéheztetett csimpánzok egy pusztán

véletlenül dagadtra nőtt banán látványának,

amit kivetítenek nekik esténként a híg

fekáliával átáztatott állatkertekben.

üdvözlény, szabadság, nap nap

után leszel instant

talk-show.

én azért házilag, szóval „csak úgy a magam módján,” tudod,

hogy van ez, nap nap után begyújtom a rezsón a tisztítótüzet,

és jólesik arra gondolnom, hogy csak azért élhetek még,

mert valaki ezt kéri tőled, uram, aki nem én vagyok,

de akkor valójában ezt most ki fogja eldönteni!?

te mindent tudsz, így azt is, hogy a legnagyobb

rémálmom a börtön, de ez azt jelentené,

hogy hamarabb választanék egy jó kis

halálbüntetést, mint inkább egy

tényleges életfogytot? és ha már

itt tartunk, miért csak a halál

után jöhet a tisztulás?

és nap nap után belenézek a sóvárgás

sötétbarna szemeibe is, úgy vizslatjuk

egymást, mint clint eastwood és eli

wallach, persze van ebben egy kis

betyári huncutság is, mert félni

félünk ugyan, de azért jó

barátok vagyunk már

évek óta.

„majd rendbe jön minden”, súgja nekem

a tükörképem olyankor, amikor úgy állok

elé a fürdőszobában, hogy kínomban

egy rozsdás olló hegyével

kapargatom neki

a homlokom.

és azért még napról napra megnyitom újra

és újra ugyanazokat az oldalakat, és mindig

elolvasom ugyanazokat a fórumokat, mert

szüntelenül keresem a sivár, alacsony

költségvetésű horrorfilmekben annak

a szeplős, vörös hajú kislánynak a

tekintetét, akibe még az óvoda

nagycsoportjában voltam

szerelmes, és ez is nevezhető

reménynek… múzsaidőben

hallgatnak a gépfegyverek.

‍