nem akarok verset írni arról…

Bede Kincső munkája.

‍

nem akarok verset írni a klímaváltozásról

arról hogy 50–100 év múlva

nagyanyám kertje egy sivatag lesz

hogy nagyanyám kertjében kiszáradnak a fák

hogy a mogyoróvesszők amelyekből egykor íjakat készítettem

(különben nagyon jó íjakat – hisz indián voltam épp)

aszottan merednek ki a csontszáraz talajból

és nagyapám méhkaptárai

nagyapám méhkaptárai is üresen állnak

hogy a méhek pusztulnak el legelőször

de aztán a nyomukban minden ami zöld

hogy csak a legkitartóbb legszívósabb növények

(egy-két kövirózsa csontvázszerű cserjék)

maradnak a fajok pompás sokasága után

és az emberek akik addig a pénzért öltek

az emberek ölni fognak a vízért

‍

nem akarok verset írni arról

hogyan szidja egymást biden és putyin

‍

hogy adják fel végül

az addig csak halvány utalásokba rejtett diplomáciát egészen

és hogy fenyegetik egymást az atombombáikkal

mintha az övék lenne ez a kibaszott bolygó

hogy gyilkosozzák egymást a gyilkosok

és végül két hülye vénember sértődése nyomán

hogyan fogja egy eltévedt bomba

lerombolni a nagyanyám kertjét

hogyan marad egy füstölgő kormos kráter

az egykori árnyas fák helyén

és a mogyoróvesszők mikből egykor íjakat csináltam

hogyan égnek porrá az ezerfokos fényben

‍

nem akarok verset írni a menekültekről

‍

akiket saját hazájukból elüldözött a háború

mert ott nincs helyük

akiket nem fognak befogadni itt sem

mert itt sincs helyük

és akik majd legvégül

fegyverrel fognak helyet foglalni maguknak

mert nem lesz más választásuk:

megölnek minket a vízért

megölnek minket a gyarmatosításnak hívott rablásokért

megölnek minket a pökhendiségünkért

és még csak azt sem mondhatjuk majd

hogy nincsen igazuk

(mert mi az igazság?)

‍

nem akarok verset írni a divatos verstémákról

‍

csak azért hogy a kritikusok azt írják majd rólam:

„a kortárs líra egyik úttörő alakja

ki korszerűen nyúl a fontos nagy témákhoz”

hogy a faszomba lehet korszerűen nyúlni

a fontos nagy témákhoz?

majd biztos egy vers fogja megelőzni

a klímakatasztrófát

(vagy egy profilképcsere a facebookon)

rimbaud is megmondta már: a költészet felesleges

meg hogy nincs új a nap alatt

(én meg csak tudom)

‍

nem akarok verset írni a szörnyűségekről

‍

sem a jelenlegiekről sem az eljövőkről

arról hogy hányféleképpen mehet tönkre

a nagyanyám kertje

(amelyben indián voltam cowboy és űrhajós)

és vele együtt a bolygó

arról hogy a pökhendi „nyugatnak” már régen befellegzett

hogy el fogunk múlni mint az aztékok

csak élvezni akarom a március végi napsütést

csak ülni és befogadni a sugarakat

‍

csak ennyit akarok írni: ma is feljött a nap

‍

de azt hiszem

ez még önmagában

nem vers