.svg)
Szeptember 4., csütörtök
A késő délutáni órákban indultunk útnak Sztána fele, ahol emlékeim szerint még sosem jártam, csupán a környező területeken. A zökkenőmentes út után (ha a kátyúkat nem számítjuk bele), délután öt óra tájt megkönnyebbülve dobtuk le csomagjainkat egy földszinti szoba padlójára a Kék iringó kúriában. A szoba mintha visszarepített volna az időben, igazán tetszett.
Mivel a csütörtök inkább az érkezésről és az összegyűlésről szólt, programok szempontjából szerényebbnek bizonyult. Miután kicsit körbejártuk a telket, 18 órától egy hangulatos kreativírás-műhelyben volt részünk Antal Balázs vezetésével. Szemünkbe sütött a lenyugvó nap, miközben feladat gyanánt Finy Petra Bemutatkozom című verse alapján írtunk mi is magunkról egy kis ismertető verset. Egész jó szövegek sikerültek.
Kiadós és megérdemelt vacsoránk után éjszakába nyúló, könnyed és kellemes beszélgetések folytak a teraszon. Az első nap holdfény alatti eszmefuttatásokkal zárult.
Szeptember 5., péntek
A jelenlevők többsége fáradtan, de annál nagyobb lelkesedéssel vágott neki a pénteki napnak. Temérdek kávé és kiadós reggeli fogadott minket.
Számos előadáson vettünk részt a délelőtti órákban, ülésvezető elnökünk Antal Balázs volt. Az előadások az Új kihivások? Fesztivál és rendezvényszervezés a 21. században cím alatt futottak. Első körben Irodalom és menedzsment témában Török András adott elő, a Summa Artium Alapítvány kuratóriumi elnöke, valamint a Nemzeti Kulturális Alap volt elnöke. Megtudtuk tehát, hogy mi mindenre van szüksége egy szerzőnek az írói érvényesüléshez, milyen lépéseket kell tenni, hogy felfigyeljenek ránk. Ezt követően Kollár Árpád, a MISZJE igazgatója és Szonda Szabolcs, a SepsiBook könyvvásár és kortárs irodalmi fesztivál programigazgatója tartott előadást. Nekem ezek az előadások különösen érdekesnek bizonyultak, mivel megtudhattuk, mennyi munkával, erőfeszítéssel és profi szervezéssel lehet létrehozni egy-egy rendezvényt, fesztivált. Talán az váltja ki a legnagyobb elégedettséget az emberből, hogy látjuk, a társadalom egy részét igenis érdekli az irodalom és az olvasás, nem mellesleg az ehhez hasonló események kicsit össze is hozzák a közösséget.
Ezek után két kerekasztal-beszélgetésen vettünk részt: Lövétei Lázár László moderálásával Balogh Endre, a Prae Kiadó vezetője, Gálfalvi Ágnes, a Lector Kiadó vezetője és Lanczkor Gábor, a www.1749.hu online világirodalmi magazin főszerkesztője transzparenciáról, online jelenlétről és kiadói stratégiákról beszélgetett. Megtudtuk, milyen korosztály olvassa leginkább a különböző irodalmi lapokat, legalább hány példányt érdemes nyomtatni egy szerző művéből, és várhatóan ez milyen arányban fog elkelni. A beszédpartnerek reflektáltak a magyar és román kiadók közötti különbségekre is.
Az információdús délelőtti programokat egy laktató ebéd követte, majd visszatértünk a hűvös pincébe, ami merő ellentétét jelentette a kinti, nyárias hőségnek. Odalenn Király Zoltán moderálásával Irodalompolitika. Hogyan tovább? témában Kollár Árpád, Szentmártoni János és Zsidó Ferenc beszélgetett. Rálátást nyertünk, mennyire áll kapcsolatban, befolyásolja egymást az irodalom és politika, s ez milyen irányba tereli magát az irodalmat. Talán az összes közül ez volt a legkomolyabb beszélgetés. Délután hat órától kezdetét vette kreatívírás-műhelyünk második felvonása, ahol saját szövegeket olvastunk fel: két prózát és két verset. Megbeszéltük, kiveséztük, véleményeztük őket. Vacsoránkat követően Balázs K. Attila és Zsidó Ferenc koncertezett.
Szeptember 6., szombat
Szombaton a tábor már hagyományosnak nevezhető programja következett, a túrázni szeretők és az először Sztánán járók a Varjúvárhoz látogattak. Délibábos, tűző meleg uralkodott az arra vezető útvonalon, de a bodori atmoszférát kellemesebbé tette az egész úton duruzsoló társaság. A várat övező fák árnyékában tartott Kós Károly-megemlékezés után egy jól titkolt meglepetés következtében a fennébb található Szentimrei-házat is sikerült meglátogatni, amelynek idilli kertjében tartott bemutatót a ház múltjáról Szabó Zsolt irodalom- és sajtótörténész. A beszámolót körbevezetés követte, a teraszon kínált perec és kávé koronázta meg a látogatást. A villa nemcsak múltja miatt érdemel figyelmet – ám igaz, hogy falai között elkerülhetetlen az erdélyi kultúra –, jelene is aktív, helyet ad megannyi művésztábornak, festészet, film és irodalom terén is.
A Kék Iringó panzióhoz visszaérve már javában zajlottak az örömfőzés munkálatai, amelynek eredményeképp egy ízekben gazdag lecsó volt feltálalva vacsoraként. Az étkezést követően a tábori műhely résztvevői olvastak fel különböző témájú és műnemű. Az estébe nyúló programnak azonban még nem volt vége, az érdeklődők a táborhelyszín filagóriája alatt az E-MIL és a Sapientia EMTE által szervezett lírai filmetűdpályázat díjazott alkotásait tekinthették meg (a filmekről érdemes Nagy Eszter ősbemutatóról szóló beszámolójában olvasni). A résztvevők élményekkel, új ismeretségekkel és ötletekkel gazdagodva készülhettek a másnapi hazautazásra. Ami engem illet – és ez persze csak a belsős poénok értői által lesz világos –, furcsa késztetésem van Tarot-kártyát vetni, Cărtureștibe menni, a Dancing Queenre táncolni, és ami a legjobban meglep, knuckleballt rúgni egy kapufára.
Szeptember 4–6., csütörtök–péntek–szombat
Az Erdélyi Magyar Írók Ligájának éves írótábora tavaly is meghatározó élmény volt. Akkor idegenként, megszeppenve érkeztem a javarészt összeszokott társaságba. Próbáltam ismerkedni, felvenni a fonalat, nem a falat fejelni szégyenemben, mikor utólag derült ki, hogy a „random arcok”, akiknek a tarotjóslás művészetét ecseteltem a vacsoraasztalnál, az erdélyi irodalom általam csak műveikről ismert, archoz nem kötött meghatározó alakjai.
Idénre azért többé-kevésbé kikupálódtam e téren. Az elmúlt egy évben ugyanis az E-MIL tagjai nem tisztes távolságból integettek íráskísérleteink felé, hanem kézen ragadtak, és aktív tehetséggondozó műhelymunkába vontak minket online és offline formában. Márton Evelin és Vermesser Levente szövegsimogatói szakmailag és talán még inkább emberileg meghatározták az elmúlt majd’ tizenkét hónapunkat, alkotásnak, vitáknak, barátságoknak biztosítva termékeny táptalajt.
Valahogy mindez itt, a táborban ért össze, az Antal Balázs vezette műhelymunka és a szombati felolvasóest révén. Az elhangzó szövegeket közös munka, közös élmények emléke és hálás összenézések kísérték. Nem a tanulási- vagy karrierépítési, publikálási lehetőségek miatt. Inkább valami gyermeki, kicsinyes megkönnyebbülésből, hogy nem én vagyok az egyetlen, igen, vannak még írásbolondok, akik egy-egy szóválasztáson morfondíroznak órákig, és rímeken vagy épp (a) határozott névelő elhagyásán szólalkoznak össze. És aztán, ha ítélet születik a tökéletes epitheton ornansról és az A betűről, ugyanúgy Ugye, Magdi hallgatással, magyar–ír focimeccsel, lecsófőzéssel töltik az idejüket, mint bármely halandó. Este pedig, az együtt elköltött vacsorából kiszaglik a pátosz, a focidrukkerek kurjongatásából a tragikum, az esti sztorizgatásból a papírra vethető szöveg. Két mondat közötti csendből a közös titkunk: szenvedélyes szerelmünk az irodalom iránt.
