.svg)
Fazakas János László: Szauna
Faludy György, Csoóri Sándor
Az éjszaka dolgoztam valamennyit
aztán egy idegen hajnal előmbe esett
Az életed elpuskázott alkalmi ebéd
A mai ez a tányér idegen levesed
Nem káromkodom
Hasonló már sokkal megesett
Két fáklya a jelenben
elszenesedőben
vonítják szemembe hogy
a lángok sem halhatatlanok
E rémületben az első hogy
végre bevallom
én a pórusoktól a csigolyákig
magam vagyok
kitömve félelemmel
látván hogy nekik is csak élniök adatott
Van annyi időm
és erőm is akad talán
hogy könnyezve nyújtanám
az egyiknek elkártáyázott köpenyét
de a rettenet és a félsz
hogy ennyi idő után is csak magadban élsz
ez az a kerékvettető
melyet fölér ugyan az ész
de minden száz méteren visszavicsorog
Nem nem volt még sosem
kinek száját meg nem járta
amaz örök horog
A másik sem önmagát de
elolvasatlan igéit siratja
Én máig hittem hogy ha már senki
ezek legalább a hitükben voltak boldogok
Akkor meg kinek
és miért minek hagyatkoztak
mint beteg ebek melyek bújva halnak
nem ismerve KIUTat se EBGYÓGYSZERTÁRat
Nem a hitüket csak könyveiket hagyták – – –
Még azt se tudom voltak-e átkaik
És odaát is maga uralkodik
a Látszat
Könnyebb a követ odavetni
iszonyúan fáj hogy sokkal könnyebb
mint látnom kiket miféle senki nevet ki
mint e voltak után most
magam elé ejtenem egy könnyet
pillanatig még látván hogy
elkártyázott köpeny
krisztusi gönc az egész ország.*
Faludy Csoóri és
száztizenhárom ezrednyi aradi sereg
melynek bakáit is dollárral ostorozzák
Vitézi mentéken nyál folyik
míg otthon az ükanya s egy baba
magában kesereg
* Csoóri Sándor
