.svg)
2024. április 3-án, szerdán 18 órától mutatták be Demény Péter Forog bennem című esszékötetét (Ariadné Könyvek, Korunk-Komp-Press, 2023) a Vallásszabadság Házában, Kolozsváron. Demény Péter kolozsvári esszéíró, aki jelenleg éppen Bukarestben él, a román nyelvű Matca Literară folyóiratot szerkeszti, de – Balázs Imre József szavaival – a kolozsváriságát nem lehet megváltoztatni.
Az első szembetűnő dolog a könyvbemutatón, hogy Demény Péter összeöltözött a kötetével: a kurkumasárga/aranysárga/#EFB432 árnyalatú borítóalap (attól függ, milyen színelemző alkalmazást használunk) és a távolról nézve zöldesbarnává mosódó illusztráció tiszteletére hasonló zöldesbarna inget vett fel, stílusos kurkumasárga (stb.) pulóvert kötve a vállára.
A vizuális összhang tehát megvolt, Balázs Imre József, a kötet szerkesztője el is kezdte az esszékötet bemutatását, amely Demény Péter két előző kötete után már-már trilógiává terebélyesíti az esszésorozatot. Balázs Imre első kérdése arra vonatkozott, hogy hol a helye a kötetnek az eddigiek között, hogyan állt össze a koncepciója. Demény Péter válaszul nemcsak a kötet magjáról, hanem az írói (és emberi) énjének lényeges jellemzőjéről beszélt: a nyugtalanságról. A beszélgetés ettől kezdve a nyugtalanság körül folyt, néha kitekintve másfelé, de gyakran visszatérve ehhez a kulcsszóhoz. Az esszé egy nyugtalan műfaj, a képzelet, az értelem fúrása-faragása, a szavak elhelyezése egy adott sorrendben és az erre való rákérdezés, hogy miért pont úgy. Ugyanakkor az esszéírónak szüksége van egy anyagra (legyen az valami műveltségi anyag, egy macskapár vagy éppen a szemét), nem írhat esszét megfoghatatlan dolgokról (ez különbözteti meg a filozófustól). A kötet címében is benne van a nyugtalanság, a forgás, őrlés, valaminek a keresése, ez pedig a Demény Péter-életműben immár egy visszatérő motívum (lásd például a Visszaforgatás című, 2006-ban megjelent regényét); de a Forog bennem címet a szerző intuitívan találta ki, arra törekedve, hogy ezúttal ne birtokos szerkezet legyen (az előző két kötete: A menyét lábnyoma, A lélek trolija). Az ember keresi önmagát, ez a nyugtalanság egyik titka, Demény Péter pedig azt vallja, hogy nyugtalanságra született, nem képes sokáig időzni a nyugodtságban. Hasonlatként a természetjárást hozta fel: nem szokott hegyet mászni, de ha mégis mászna, nem tudna sokáig meglenni a csúcsra való feljutás jó érzésében – ez pedig elindította a szójátékok és utalgatások sorozatát. Nem tudom, a Vallásszabadság Háza mikor látott utoljára ekkora derültséget könyvbemutatón.
Továbbmenve Balázs Imre kérésére a szerző azon esszéírók neveit sorolta, akitől tanult vagy tanulni szeretett volna: Camus, Bretter, Székely János, Szilágyi Júlia, de elhangzott Francis Bacon, Babits, Nemes Nagy Ágnes és mások neve is, akik maradandót alkottak az esszé műfajában. Ugyanakkor Demény Péter a sajátjával ellentétes alkatú szerzőket vizsgál szívesen, például Balla Zsófia költészetét (amint ezt meg is teszi jelen kötetben), mert Balla Zsófia ritkán megszólaló költő, aki sokat gyalulja, csiszolja a verseit, ez pedig ellentétes a Demény Péter grafomán lényével.
Balázs Imre Károlyi Csabának a Forog bennem-ről írt kritikáját idézte, amely szerint „ma Demény Péter a legizgalmasabb magyar esszéista”, és a Demény Péter-esszéhang milyenségére kérdezett rá; a megdicsért és illemtudóan elpirult szerző erre azzal reflektált, hogy úgy érzi, valamiképpen megérett ez a nyugtalan hang.
Balázs Imre elárulta a közönségnek, hogy az esszékötet fülszövege is a szerző tollából származik, amelyben „irodalmi sétának” nevezi a kötet tartalmát. Nincs két egyforma séta, mindig van benne valami új (ki sétál velünk szembe, milyen az időjárás), benne van a megismerésnek egy olyan módja, ami meg tud lepni, és Balázs Imre szerint ilyen az esszé műfaja is. Szó esett ennek kapcsán a kultúrák közötti sétálásról, a többkultúrájúságról mint életformáról, amelyet a kötetben Ion Ianoşi/Jánosi János képvisel, illetve amely Demény Péterre is jellemző. Balázs Imre azzal zárta a beszélgetést, hogy a Jánosi-írások, Balla Zsófia-írások megadják a könyv tőkesúlyát, „nem fogja elfújni a szél”. Demény Péter ezután egy rövid részletet olvasott fel a kötetből, az érdeklődő hallgatóság pedig dedikált példányt vásárolhatott a helyszínen.
