.svg)
Székely Sevan: Téli táj (Peisaj de iarnă), részlet
Illemmel illanó haramia kórban
betűdhöz hófehér lap való szigetnek,
akárhány fertőzést feltartóztató
képzettársítást társíts társult veszélyben,
szuverén szirteket szerkessz strázsának
a partra, ó, Parnasszus nevelte gyógy-
növények parázs poétája, ölelkező
rímeid, szerelemszínű szinesztéziád,
keserű tengerét szikkasztó, kínok láváját
sorvasztó metaforás időszámításod
ne hulljon térdre önkoronázó, dilettáns
vírushatalom előtt, hát irón, palavessző,
toll, billentyűzet bravúros kezelője,
légy résen, hogy fehér a/lapra muslinca,
döglégy, denevér sötét szelleme se
szálljon, makulátlan mezejét belső nap
sugárzó ekéje szántsa, ihlet fuvolája
szítsa, borzolja csupán, mint dudorászó
Apolló fürtjeit a halhatatlan szellő,
ha oltalmazó ózonruhája van még égi
sugallatnak, mert az ég a földig ér/ –
így mi, földiek: mind/ az égig érünk,*
vagy majdnem, s ízesség, mívesség,
világosság, hűség veszélyeztetett kor-
osztályának évezredes szénhuzalú
lélegeztetőgépe se sejti, kit/mit tud
visszatartani, hogy ne vegyüljön el
porral libegő ördögszarvú kórokozók
forgatagában, hiszen a nemtörődömség
buja éjéből többedmagával tér vissza,
elözönlik a szolmizáló hajnalt, álom-
ködös képzeletet, immunitásáról
is lemondó őszinteséget frusztráció
kitenyésztette múzsazüllesztők,
virágport, nemet, nemzést, nemzetet
hamvasztók, család csődjét, hit
hitetlenségét, ország-világ
hazátlanságát szivárványukra tűzők,
hiába szájmaszk, vérplazma, vakcina,
megfertőzhetnek egy világirodalmat.
*Fodor Ákos
