Örök visszatérés (Versek)

Örök visszatérés

‍

Az alkonyi égbolt rozsdával átszőtt

ezüstös derengése, éppen olyan, mint

azokban a régi versekben,

amelyek a megváltó eljövetelét hirdetik.

A rímek szinte megelevenednek

a látóhatáron, és a kompozíció is tökéletes.

A tetten ért történelem kitartott csendjét

csak a távolból visszhangzó gyermeki kacagás töri meg.

‍

Ébredés

‍

Elakad a szava és megáll,

mintha az augusztusi csend

valószínűtlen hallgatásából született volna.

Mint egy elképzelt alak,

akit ugyan nem zavar az élet esetleges alakulása,

de az elgondolható történetek

tanulság nélküli zűrzavarában

halványan a sorok köze skiccel

egy másik folytatást,

hogy aztán végül mégis maradjon

a feledésre ítélt, jól bevált szavaknál,

és elmondja újra, amit mindig is tudott.

‍

Tájkép

‍

Elbeszélt csendre ébred a világ.

Ütemről ütemre rajzolódnak ki

az új reggel körvonalai.

Az égbolton egyszer csak megcsillan a hajnal szikrája.

És a homály eltűnik, a fény felragyog.

A mezőket régi barátként simítja végig a hűvös reggeli fuvallat,

és az álmosan ébredező tavaszi virágok összerezzennek,

mint a szerelmes kamaszok, akik titkon egymás szemébe néznek.

De aztán kecsesen megigazítva vonásaikat

másféle szavak köpenyébe bújnak,

hogy hálát adjanak a bennük

majd gyönyörködő tekinteteknek.

‍

‍

Oázis

‍

A kioltott csillagok lassan elnyugodnak,

és a hajnal első opálos fényei

felvillannak keleten az oázis fölött.

Te már látni véled

a horizont peremén lángoló dombokat,

én pedig neked ígérem a felkelő napot.

A hasonlatok és a metaforák megelevenednek:

Az ablakon beáramló fények

elbeszélhetetlen életünk emlékét firtatják.

‍

Ujjgyakorlat

‍

Pontos az alkony

Nyílik a távlat

Szavakat keresek

De a szavak meg várnak

Pont úgy mint akkor

Te meg én másnap

A semmi ágán

Elnézzük a tájat

‍

‍

Kollár Dávid 1993-ban született Budapesten, szociológus, művészetkritikus, költő. A Budapesti Metropolitan Egyetem és a PPKE BTK oktatója.