Pocsolya­félszegen (versek)

Pocsolyafélszegen

Elvitelre lesz – mondta a napkorong,

a főúr elengedte a kezem,

és máris csomagolt.

Húzóra! – szólalt meg újból

pirospozsgásan, lókedvűen,

hogy sörénye csak úgy lobogott,

és belém kortyolt a pultnál.

Ez meg mi? – kérdezte a kedves,

én meg azon gombolkoztam

gatyára-csontra-bőrre,

hogy nem kéne begyújtani.

Pocsolyafélszegre itatott a nap,

félbarna szavakkal

nyitom résre a kapud.

Ó, déli Kresz

Délben volt, de ugyanúgy este,

a Déliben, abban az Alkotásban,

gályarab taligája, ágya,

amely a járdán kikötött,

csak olyankor nézte meg az órát,

ha éppen felhúzták a rolót.

Útban a Kresz, zebra sehol,

Kresz, ó, presszó, kannás borok,

Márványnak keresztelt utca,

sírását zsírozta, csiszolta

simára, alig láthatóra,

a durva Kresz és a zebra.

Mint kobra, torkába mart

a frankó kékfrankos, dobra

nem verte azért, csámborgott

vissza s bámulta, hogy lop el,

hogy visz az arcátlan vonat

haza a nyári Déliből.

Kutyavásár Buddhán

Hiába mondom, a hóvak

is csak a boltig tanul,

míg fehéren feketét iszik,

s ha ütik, elmarad.

Alkalom szüli a tollbajt,

s mert kórból lettünk mind,

kik másnak gödröt ásnak,

szavunk elszáll, a sírás megmarad.

Ajándék tónak ne nézd a halát,

ne kavard fel, a zálog fizet,

akasztott embert ne emlegessen,

kinek a papné jutott.

Ha az ablakon kilógatnak,

ne kukkolj be az ajtón,

ha tevét látsz, felejtsd a tű fogát.

Nem mind Arany az, ami Toldi.

Ki Koránnal kel, kanalat nyel,

nem zabra megy a szándék,

bajból is merít a jóbarát,

zsebében nyúlik a csicska.

Bolondnak kedves a szerecsen,

maga alatt vágja apát,

azért lesz farra szánt bor, só,

ki a kakán is csomót keres.

Etűd

Studírozom a martot,

hogy kiismerjelek,

itt szakasz, ott szakad,

mardosnak hideg reggelek,

biceg alattam a sámli,

az első betűknél tartok,

lelkedbe járok hálni.

A kár nagy, a karnagy

eltapsolja a tréfát,

legyint egyet a színpadon,

akarnok lába lép át

hangvakult etűdökön,

visszatér hozzád az agy,

csak a szív rugdos tökön.

Mennék a ménessel haza,

de magas a palánk,

ugrani gyenge vagyok,

balta vág ágyat alánk,

alsódon lazul a pertli,

domb-völgyed fűszaga

fog ma is kísérteni.

‍