.svg)
Török Ábel: a harmadik ég. Kalligram, Budapest, 2025.
Egy falu, melynek nem számít a neve, különböző generációk tagjai, kicsik és nagyok, már rég elmúltak és még meg nem születettek. Mindenki tudja a feladatát, ami sosem pusztán egyéni, sokkal inkább a közösséget ellátó, a közösségi működést elősegítő. Családok, egymásra találó fiatalok és egy gyermekkorban kialakuló, szétszakíthatatlan kötelék, testek és lelkek, állatok és növények, vizek, hegyek, fák, együtt, egységben.
Mesés, mágikus történet az élet mélységeiről és magasságairól, a kapott és választott családról, testi és lelki sebekről, múlhatatlan, sokszínű fájásokról és a gyógyulás, az út- és énkeresés keserves folyamatáról. Mesés, mágikus történet a transzgenerációs torz minták meghaladási kísérleteiről és ennek képtelenségéről, a sóvárgásról és a vágyálmok hajszolásába való belebukásról, széthulló egyéni és családi sorsokról.
Török Ábel második kötete, a harmadik ég, 2025-ben jelent meg a Kalligram Kiadó gondozásában, és rövid időn belül már a második kiadását ünnepli. Nem véletlenül. Török Ábel szemüvegén keresztül ugyanis egyszerre olvasunk mesét, családregényt, tájleírást, prózája egyszerre dal, költemény és festmény, szavai mintha maguk is varázsszavak lennének, melyeken keresztül a világ és a benne levők sokadik színe, sokadik rétege is megmutatkozik az olvasó számára. A harmadik ég szereplőinek története bármennyire is természeti, letisztult és idilli, nem mentes a belső, hurcolt démonoktól, nem mentes az erőszaktól és a töredezettségtől, így olvasás közben hol elmerülhetünk a „bűvhangúak” világának távoli, ismeretlen különlegességében, hol pedig megálljra és szembenézésre vagyunk késztetve.
A harmadik ég szerethető és gyógyító, úgy segít feltenni saját kérdéseinket, rámutatni elakadásainkra, vágyainkra, úgy beszél örök érvényű, elfogadhatatlan problémákról, hogy közben végig elhisszük – létezik szép, létezik jó (giccs nélkül), érdekmentes, örök érvényű kapcsolódás, a rajtunk kívüli Másik tisztelete, árnyékaink meghaladása.
