.svg)
(sem folyó, sem part)
Sohasem voltunk annyira jók,
hogy érte titokban két részegség
között és bánatos másnaposságban
üdvözülést reméltünk volna,
és sohasem voltunk annyira
gazfickók, hogy a pokol tüzét
biztosra vehessük.
Még nem öltünk, nem loptunk, és
erőszakot is csak mértékkel
követtünk el többnyire gyengébbek
ellenében, és csalni is csak
reszkető kézzel, különösen
ha azt nem látta senki.
És mégis, és mégsem. Sem ilyenek,
sem olyanok nem voltunk.
Bár mindig kicsit másnak, jobbnak és
rosszabbnak láttuk magunkat,
őrültebbnek és csendes bolondnak,
kiszámíthatónak és féktelenül
vadnak, rejtélyesnek, titokzatosnak,
nyitott kapunak, könyvnek, írott
szónak, teremtőnek és kíméletlen
hódítónak, de sohasem annak,
akik és amilyenek éppen voltunk.
Aztán az utolsó járvány alatt
találkoztunk az igazán jókkal és
az elvetemült gonoszakkal;
akkor láttuk és éreztük, hogy
senkik és semmik vagyunk az ő
szemükben, csupán túlélésre gyúró
tétova puhányok, akik mindig azt hiszik,
hogy középen lenni biztonságos,
pedig az csak lassított halál, kimerülő élet:
sem folyó, sem part.
