.svg)
Csillag István Erdély egyik lefoglalkoztatottabb reklámgrafikusa, számtalan szépirodalmi és szakkönyv, művészalbum, illetve kiállításarculat tervezője, aki illusztrátorként is széles körben ismert. Rajzai rendszeresen mejelennek a Cimbora, a Napsugár, a Szivárvány folyóiratokban, illetve a Helikonban.
Az alkalmazott műfajok, a könyvillusztrálás gyakorlása mellett számos egyéni és csoportos képzőművészeti kiállítást is maga mögött tudhat. Személyes hangú tárlatai mellett a Hargita Visual Art, a Barabás Miklós Céh, a TAG csoport (Transylvanian Art Group), illetve a Szárhegyi Művésztelep csoportos kiállításain szerepelt rendszeresen munkáival.
Alkotásai gyakran festői hatású grafikák, domborműszerűen térbe kívánkozó képek vagy grafikai installációk. Tágas mozgástérbe helyezett képi történései a határait kereső, térben és időben kirajzolódó, a folyamos jelenlét megragadására irányuló, egyszerre játékos és a végsőkig fegyelmezett kísérletek. Csillag István nyitott módon, könnyedén alkalmazkodik a változó körülményekhez. Lehet, hogy alkalmazott grafikusi erény ez, ami viszont jól érzékelhetően jelenik meg képzőművészeti kifejezésmódján is. Miközben egy befele figyelő, önmagáról gondolkodó alkotási folyamat zajlik, formai szempontból egy változatos, új ingerekre, hangulatokra szomjas, a kísérletezés lehetőségeit kereső művészi attitűd bontakozik ki művészetében.
A gyerekrajzok világa, a képregények játékossága sem egy teljesen független elfoglaltság Csillag István számára, kép és szöveg szervesen összefonódik képzőművészeti alkotásain, a kézzel írt gondolatok, szavak, szövegrészletek egyszerre működnek grafikusságukban, mind sűrűbb, barázdáltabb felületeket képezve, és válnak hangsúlyossá részleteikben, éppen csak annyira, mint a képen motívumszerűen megjelenő eső cseppjei. Az egyes részletek olykor kitűnnek saját monotóniájukból, máskor éppen egyhangúságukkal járulnak hozzá Csillag képeinek magánnyal, belső csenddel telített atmoszférájához.
Sűrű szövésű textúrái, az egymástól olykor idegen grafikai elemek rétegszerű egymásra helyezése, a részletekre koncentráló, az egészet elhomályosító, töredékes hatású beszédmódja, útonlevésének, polifón élettapasztalatainak egy síkra való sűrítése olyan tömör, taktilis érzékelésünket is felébresztő, olykor háromdimenziós hatású képeket eredményez, ahol a képsíkok úgy olvadnak egymásba, hogy külön-külön megszűnnek létezni, és csak részleteikben válnak elérhetővé. Szavak, szövegtöredékek, Hamvas Béla felsejlő gondolatai vagy az alkotáshoz kapcsolódó, az alkotás során artikulálódó személyes gondolatai úgy válnak szöveggé, írássá, képpé, hogy a motívumként megjelenő sűrű sötét erdőit megvilágítva segítik a tájékozódást, kaput nyitnak a felszín mögötti dimenziókhoz. Képterei olykor végtelenített grafikai felületek, amelyeket időnként felhasít, hogy láthatóvá tegye a papír tátongó fehérségét. A sűrűn rétegzett, mégis két síkba simuló, vagy éppen ellenkezőleg, érdesen, kérgesen, karcosan kialakított, tájszerű hatást keltő felületeivel egy lélek természetrajzát mutatja meg.
Személyes stációi, saját belső bugyrainak feltárására irányuló kísérletei egy befele tartó mozgásban válnak érzékelhetővé. A sűrű, sötét vagy fehéren tátongó, illetve az arany transzcendens fényében ragyogó felületeken finom vonalakkal kirajzolódó formái és festői alakzatai mint figurális elemek válnak felismerhetővé, bár legtöbbször csak fragmentumok ezek, egy erdő leveleinek mintázata, egy kapuként megnyíló fehér folt, egy hidat képező fényes hasítás a sötétségben, emberi alakok, de leginkább testrészek, izomkötések és feszülések, egy-egy érintés bizonyosságának anatomikus rögzítései, melyek nem oldják a magányt, épp ellenkezőleg, még erőteljesebbé, feszítőbbé teszik azt.
Figyelme befele irányul, figyelmünket befele irányítja, önmaga rejtett zugaiba, önmagunk rejtett zugaiba. Ebben a befele tartó mozgásban úgy szakadozik fel a felszín, hogy ahhoz már csak a részletek felől lehet hozzáférésünk. A külső tájak irányából egy végtelenített belső térbe érkezve próbáljuk kitapogatni a magunk fogódzóit szirtekbe, szavakba, egymásba kapaszkodva.
