Szabolcsi Viktória versei

Lépcsők

de jó, már te is ébren vagy? az előbb teljesen úgy

tűnt, még alszol, nem azért, mintha nagyon

unatkoznék, mert eljátszom én a kiságy rácsaival is,

jól kong rajtuk a fejem, de most, hogy ébren vagy,

sokkal jobb minden, igen, most, hogy rám nevetsz,

megcsiklandozol, az öledbe veszel, és viszel, le a

lépcsőn, fel a lépcsőn, csudajó, ahogy váltakoznak

a horizontok, nézd, esik a hó, esik a hó! most valami

nem jó, nem tudom, mi nem, de te majd úgyis

kitalálod, és tényleg, a melledre veszel, és egyből

jobb, talán csak álmos lettem újra? így a legjobb

aludni, kapaszkodom beléd, hogy ne tudj felállni,

de néha mégis sikerül neked, és olyankor sírva

ébredek fel, és te nem vagy sehol, gyere vissza,

gyere vissza, gyere vissza, gyere vissza, jaj, hát

itt vagy, már azt hittem, örökre elhagytál, de csak

a pincébe mentél zöldségért, ebédet csinálsz, tízóraira

szendvicset, érettségi bankettre pogácsát, hagyj

békén, egyedül is meg tudom oldani, nem igaz,

hogy sose hívlak fel, a múltkor is felhívtalak, minek

mászkálsz a pincébe zöldségért, hogy elessél?

tessék, azóta nem tudsz lábra állni, kapaszkodsz

belém, viszlek fel a lépcsőn, le a lépcsőn, mindig

ugyanaz a négy fal, mikor lesz ennek vége?

kapaszkodsz belém, kapaszkodom beléd, hogy

ne tudj elmenni, de mégis sikerül neked, és

sírva ébredek fel, és te nem vagy sehol, gyere

vissza, gyere vissza, gyere vissza, gyere vissza.

Kifeszítve

Minden látható és láthatatlan dolog,

te és én, a szomszédod, a szomszédod

neje, az ő nagynénje, a polgármester,

a kisiskolások, a leszázalékoltak,

a megállókban ácsorgó indulni vágyók,

a futószalag mellett ébren hortyogók,

hangszigetelt irodák ablakain kibámuló

vezérigazgatók, kamionsofőrök, azok

feleségei, kismamák, méhükben a magzatok,

nagymamáik és nagypapáik, körfogataink,

térfogataink, májfunkcióink, vérparamétereink,

háziállataink, háziállatainkon a pötty és

a csík, a tyúk és a tojás, az omega és az alfa,

a szaharai homok, a vizek termodinamikája,

a vontatóhajók, a vontatóhajók kürtjelei, az erdők,

a kidőlő fák robaja, az ultrahangok, a legkisebb

közös többszörösök és legnagyobb közös osztók,

a Hold, a mikrohullám tartományú háttérsugárzás,

a Kuiper-övben keringő összes égitest, az Alfa

Centauri, galaxisunk közepén a szupermasszív

fekete lyuk, az egymásba hulló neutroncsillagok,

a Higgs-bozon, a gázóriások és fehér törpék,

szupernóva-robbanások, a neutrínók, pulzárok

és kvazárok, a sarki fény, a dinamóban a súrlódás,

a random számok, az aranymetszés, a Fibonacci-

sorozat, a rigók éneke, kezed a kezemben,

leheletedben a mentol, minden, ami abban

a pillanatban történt, ott maradt kifeszítve, és lebeg

örökkön-örökké szétvált ujjbegyeink között.

Ingyen elvihető

Ingyen elvihető 160×200-as ágymatrac,

kifeküdve nincs, de tisztítást igényel,

írja a közösségi háló hírfolyamán

egy ismerősöm, akit nem ismerek.

Alatta fotó a szóban forgó matracról, a

ház falához állították, mint kivégzésre

váró hadifoglyot, az ablakban lila és fehér

orchideák. A falakra nem jutott vakolat,

új, legfeljebb pár éves műanyag

nyílászárók alól szivárog lefelé a

beázás. A matracon, mint két

összekulcsolt tenyér éle, barna

elszíneződés. Ismeretlen testek

nyoma, amikről csak annyit tudni,

hogy egymás felé fordulva aludtak,

és hogy már nem teszik ezt, legalábbis

biztosan nem itt, itt már csak a testük

lenyomata világít, mint két csupasz,

egymást bámuló zárójel az üres

papíron. Szállításban nem tudok

segíteni, írja a hirdető. Az ablakban

mit sem sejtve virítanak az orchideák.

Szabolcsi Viktória 1984-ben született Kisvárdán, általános orvosként végzett Debrecenben. Évekig neurobiológiai kutatással foglalkozott, jelenleg pszichiáter szakorvosjelöltként dolgozik Fribourgban, Svájcban, ahol kislányával és párjával él.

‍