.svg)
Molnár Zoltán: Szimmetria 5
Szavadat ne feledd, míg elmondom,
hogy milyen volt az nyár, amikor
Wimbledonban kikapott Rafael Nadal,
utána utaztunk a tengerhez,
persze mindent én intéztem, de ez nem baj,
mert nekem máshogyan nem is jó;
szavadat ne feledd, csak emlékezz, ahogy
a tengerparti óvárosban sétáltunk,
a szűk utca macskaköves torka
mohón nyelte lépteink,
mintha az időnket kortyolta volna,
lábaink óramutatója részegen járkált,
mi is átfolytunk egymás múltjába,
s ettől megmámorosodott minden,
ami körülvett s benne voltunk
abban az elfolyt órában, egy képben,
akkor még mindig én beszéltem,
mert nem akartam hallgatni
szomorú történeteidet, csak
halkan súgtam füledbe, hogy
szavadat ne feledd, de
most inkább hallgassuk a tengert…
Mit is mondanál, mikor titkaidtól rég eltávolodtál,
mint a hullám, a partra kifodrozódtál egy apró
kagylóba bújva, s vártad, hogy megtaláljanak,
de jaj annak, aki egy jó búvóhelyet talál
s ott vár elfeledetten,
már éppen sírásra görbül a szája,
amikor valaki megtalálja,
hát így voltunk mi is,
s már nem fontos, hogy ki talált meg kit.
Még elmondom, az utca nem köpi vissza,
hogy milyen volt az a nyár, amikor Wimbledonban…
Nézd, már lecsukódott a szemem, álomkövek rajta,
de azért szavadat ne feledd legközelebb,
vagy most is súghatod, míg elalszom, mert nagyon elfáradtam,
és holnap korán indulunk a tengerhez.
