.svg)
Szerb rulett
Előttem hosszú kocsisor húzódott,
araszoltunk, olykor még azt se,
eluntam a dugóban vesztegelni,
és mint egyszer bevadulva ifjúkoromban,
pedig akkor előtte csak egy üveg sört ittam,
de egy nyomorék férfi ápolójaként
egyetemre járva, órákat adva
úgy lefáradtam testileg-lelkileg,
hogy az a korsónyi a fejembe szállt,
meg a féltékenység is tüzelt
– a hátsó ülésen barátom
az Álomarcú lánnyal csevegett –,
szóval ahogy azon a csúszós estén,
most ismét áttértem a szembejövők sávjába,
és a pedálra tapostam,
serceg az abroncs a betonon,
ám attól a régi alkalomtól eltérően
úgy, ahogy épp a politikában teszik,
senki ne mondja, hogy nem szóltam előre,
szélső helyzet radikális megoldást követel,
én most nem fogom félrekapni a kormányt,
térjen ki, aki jót akar magának.
Punkünnep
Jó, hogy át se kellett menni Pestre.
Csak néztem a Duna túlpartja felé,
és anarchista zászlót álmodtam
a kupola csúcsdíszére.
Klasszikus borozókban
különös élvezettel rendelek sört.
A rum korszakát élem éppen,
azt ittam tüskének.
A Zúzó fölszólított egy ellenőrt,
jöjjön inkább velünk a koncertre.
Hajlott rá, és elképzeltük fetrengve,
ahogy letépi karszalagját.
Elégedett sörünkbe kapaszkodva
behatoltunk a kisterem sűrűjébe,
kettőt pengettek a torzított gitáron,
és éreztem, megérkeztem.
A nagyteremben a beharangozott
Elit osztag lendült támadásba,
s a Könyörtelen kezéből kiverték
a következőt, még bele se ivott.
Fölkutattam az ifjú házaspárt,
akikkel oda beszéltem meg,
álltam a férj mellett Toldiként,
észrevett, és volt öröm.
Előbb csak rázogattuk magunkat,
vertük az ütemet lábunkkal,
mozgolódtunk, helyben táncolódtunk,
aztán a pogózók közé ügettünk.
Két kezemben meg két hónom alatt is
egy-egy korsó sörrel nyomultam előre,
és nem bántam semmit, mint amikor
fejjel lefelé lógattak egy patak fölé.
Rövid ujjú pólóban elhevertem
a téli avaron, csöppet se fáztam.
Nem akárhogy akarok meghalni,
hanem valakiért. Kiért? Bárkiért.
