Szívkamrák csillagcsöndjei

Cseh Katalin: A pocsolya mosolya. Koinónia Kiadó, Kolozsvár, 2025.

Csillogó csendben, bújócskázó csodákban és mosolygó pocsolyákban tükröződik a gyermekvilág. Cseh Katalin legújabb kötetében a játékos, nyelvi leleménnyel megírt versek összekacsintanak Orosz Annabella minimalista vonalvezetésével és visszafogott színfoltjaival. A kötet a gyermeki perspektíva mélységeibe enged betekintést: olykor égi-földi sétákra hív, máskor jöttünkre vár mozdulatlanul, aztán maradásra kér.

A lírai szavak és rajzok bejárják a kinti és benti, a fenti és lenti, a szürke és színes tereket. Egyetlen odút sem hagynak érintetlenül. Belesnek a boszorkányhozományba, a pók háló(szobá)jába, csigaházba, lakodalomba, a Hamar és Mitugrász család mindennapjaiba. Aztán tejútlevéllel a csillagcsöndig repítik a kicsi és kicsit nagyobb olvasót is.

Felsorakoznak a virágok, állatok, csönd- és zajtündérek, majd egymásra találnak a bálban és iskolában. Ebben a világban minden játék: gurul a bonbon, az eső- és a könnycsepp, de még a vágy és az álom is. A sokszínű, gömbölyű versvilágban szárnyat bont a képzelet. Az évszakok táncot járnak az ünnep- és hétköznapokkal, miközben mi újra és újra rácsodálkozunk a világ külső és belső rezdüléseire. Mesebeli csúszdán csúszunk, közben pedig elfakult kérdéseket fényezünk újra, hisz még mindig nem tudni, lámpalázas-e az olvasólámpa, vagy hogy mit csinál nappal az éjjeliszekrény.

A kötet különlegessége, hogy leltározni csalogat. Számba veszi, hányféle fej, álom, ablak, ajtó és tükör van a világon. Közben rávilágít arra, hogy a mama-kamrával ellentétben a szívkamrában hiába takarítunk, bizony gyakran felfordulás van. A polcokon az öröm és nyugalom mellett ott rejlik a düh, a harag és a magány is. Néhány befőttesüvegnyi óriás- és bohócbánat miatt azonban nem kell lázadni vagy dühöngeni. Hiszen a didergésnek és a borzongásnak is helye van a világban. A záróciklusban elcsitul a zsibongó világ. Elfáradnak a szaladók és szárnyalók, utoléri őket a ringató, altató álom. Megszűnik minden sóhajtás, csupán a szív visszhangzik. Így válik végül súlytalanná a világ.

‍