.svg)
Ovuláció, terhességi tesztek, egy tükörtörő étkezési zavar, vérrel folyó transzgenerációs traumák, teljesítménykényszer és (ős)anyáink eltanulandó bátorsága – Lorde 2025 júliusában debütált albuma jelenünk huszonéves nőinek vágatlan, világbakiabálós szabadság-ódája. A lemez tizenegy normaromboló trackjének pusztítása (nyelv)teremtés: a Virgin úgy hangosítja ki a fiatal felnőtt nők – rendszerint leplezett vagy szétmetaforizált – sajátos (korporeális) megéléseit, hogy közben egy cenzúrázatlan, patriarchy free szótárat és új, szerkesztetlen női(es)ség-képet alkot. Az újzélandi énekesnő negyven percnyi fluoreszkáló (hang)világában nincs szüzesség – sem más társadalmi konstrukciók –, nincs megfelelési kényszer, felszámolódnak a más(od)ik nem mindenféle láthatatlanságai: a Virgin feminin valóságokra, azok hétköznapi megéneklésére, normalizálására tanít.
A Hammer kezdőhangjai egy MRI-gép zajait idézők: a hullámzó, futurisztikus morajlás hús-vér dalsorok közé, a test szöveteibe, burkolt működéseibe hív: There’s a heat in the pavement / My mercury’s raising / Don’t know if it’s love or if it’s ovulation / When you’re holding a hammer, everything looks like a nail. A dalok hangzás- és szövegvilágukban is nyersek, csontig hatolók: a Fabiana Palladinóval közösen kreált írások pulzáló dob- és szintetizátorhangok csönddel való váltakozása által lesznek élővé. A nyitódal és a Heji Shin fényképezte albumborító együttesen játszanak a kortárs orvosi technológiák opcióival: a formabontó cover Lorde medencéjének röntgenképe, amely farmernadrágjának fémrészei mellett látni engedi méhen belüli fogamzásgátló eszközét is. Aligha léteznek a röntgengépeknél abszurdabb kamerák – a felvételek egyazon időben láttatják a vitathatatlanul egyedit és a kétségbevonhatatlanul közöst. Egyetlen testnek sincs pontosan olyan belső szerkezete, mint a Lorde-énak, azonban majd’ minden fiatal felnőtt nő medencéjéről lehetne hasonló képet lőni. Az album pedig épp ezzel a kettősséggel él – az unikális és kollektív közti szürkezóna konvencióellenes lehetőségeivel.
Lorde leplezetlenséget ünneplő utópiája nem kendőzi el a múlt káoszát sem – a What Was That? hangja fölidézi keserédes tizenéves valóságát, kétségbe vonja akkori szerelmi kapcsolatait, szermámoros boldogságát: Indio haze, we’re in a sandstorm and it knocks me out / I didn’t know then that you’d never be enough / Since I was seventeen I gave you everything / Now we wake from a dream, well baby, what was that? A visszatekintés szöveges kételyeit energikus, vibráló hangok kísérik. A Shapeshifter közelmúltjának zűrzavarából előtűnnek azon női szerepminták és „alakváltós” kötelezettségek is, amelyekből a Virgin énje már kivetkőzött: I’ve been the siren, been the saint / I’ve been the fruit that leaves a stain / I’ve been up on a pedestal / But tonight I just wanna fall. A zuhanásban már meztelenség van és énkeresés. Az egyetlen (szöveg és dallam tekintetében is) szipogós blues az album zárószáma, a David: And what came spilling out that day was the truth / If I’d had virginity, I would have given that too / Why do we run to the ones we do? / I don’t belong to anyone. A múltbéli önfeladást, a senkihez sem tartozás egyidejű szabadságát és fájdalmát egy nem emberi dimenzió glitchelő, újrakezdést ígérő hangjai kísérik. Az album nyitó- és zárószáma, a Hammer és a David egymás fényében is értelmezhetők, amennyiben a címbéli névre a tökéletességet megtestesítő Dávid-szobor azonosítójaként tekintünk. Az album énje egyszerre egy, a hamis társadalmi konstrukciókat széttörő művész és egy újfajta tökéletességet szimbolizáló mű. Egy új tökéletesség-alkotó és egy újszerű Dávid.
A Virgin nőiség-szólamaiban újra és újra visszatérők a reprodukciót és az anyaságot övező kérdések. A Clearblue terhességi tesztje kapcsán fölmerül az a mi minden, amit (nagy)anyáinktól örököltünk – a vérrel folyó hozomány összefonódik egy felszabadult, könnyezős szeretkezés pillanatképeivel: Lips 'round your halo, you asked where I came from, I lied and then I came clean / There's broken blood in me, it passed through my mother from her mother down to me / I feel you answer, my hips moving faster, I rode you 'til I cried / How's it feel being this alive? A GRWM hasonlóan nyersen és részletezőn idézi egy szeretkezés utáni zuhanyzás képeit, s az anya-múltakat: Soap / Washing him off my chest / (...) Wide hips / Soft lips / My mama’s trauma / Since ’96, been looking for a grown woman. A Favorite Daughter a perfekcionizmussal küzdő legidősebb lánygyermekek pop balladája, egy radikális alkotói és gyermeki őszinteség-tett, amelyben a tökéletesség szimbolúmaiként elnyert medálok összeszövődnek az anyaképpel: I’m a good actress, look at the medals I won for ya / So you could imagine being a favorite daughter / Everywhere I run, I’m always runnin’ to ya / Breakin’ my back just to be as brave as my mother. A selffel történő versenyzés és a tökéletességre törekvés a Broken Glass étkezési zavara kapcsán is visszatérő: I spent my summer getting lost in math / Making weight took all I had / Won’t outrun her if you don’t hit back / It’s just broken glass. Lorde nem szépíti a nőiséget, a lányságot, az anyaságot – mindezeket a maguk valóságában (és korporealitásában), szervesen összetartozókként énekli meg.
Lorde Virginje őszinte. Ovulál. Vérzik. Meztelen – a szó legszabadabb értelmében. Anya szülte. Más dimenziókat megszólaltató. Spirálja van. Vágyai vannak. Létezik. Tökéletes.
