.svg)
Gy. Szabó Béla: A rühösök
„Tovább szólnék, de tovább menni bajt hoz
és nem lehet tovább beszélni; látom
a homokon már új tűz lángja nyaldos.
Új nép jön, mellyel tilos szóba állnom,
vedd gondjaidba Kincsemet, a könyvet,
amelyben élek még: csak ezt kivánom.”
A Pokol tizenötödik énekének ezeket a (Babits Mihály fordította) sorait küldtük el kortárs magyar költőknek – továbbgondolásra, inspirációs forrásként, mert kíváncsiak voltunk: hogyan hat Dante költői műve a mai lírára, hogyan képes megszólítani újabb korok újabb poétáit. Lapszámunk versanyagát a „válaszul” érkezett költeményekből állítottuk össze.
A szerk.
Talán
„Tovább szólnék, de tovább menni bajt hoz
és a bajban újabb dobozolt baj van,
bajkapszulákban bajmolekulák, bajatomok,
ragadozó, eleven felfalói a belátható nyelvnek.
És nem lehet tovább beszélni; látom
a homokon már új tűz lángja nyaldos.
és a rímek egymástól egyre távolabbra kerülnek,
a tercinákba belefagy a nagy, globális szusz,
és a sivatagban tűnt piramisaikat keresik a korábbi történetek.
Új nép jön, mellyel tilos szóba állnom,
és a másik megy, melyel eddig szóba álltam,
a tiltás varázsszavát fentebbről tanultam,
de semmit sem tudok a jövevények verselési szokásairól.
Vedd gondjaidba Kincsemet, a könyvet,
ezt mondja a mester, akinek sorsát itt kipreparálták,
a homok nyeli a kincset, a tűz csiklandozza
a benne rejlő mást, mely kéretlen gondjaiba vette.
Talán jut nekem is egy ragbugyor, egy lábjegyzet,
egy írásjel árnyéka, elhízott pont magzatburka,
amelyben élek még: csak ezt kivánom.”
