.svg)
Papp Ágnes Klára: „Egy hangra várt.” Mándy Iván magyar- és világirodalmi kontextusban. Gondolat Kiadó, Budapest, 2025.
Mándy Iván életművének sajátos hangulata jórészben abból ered, hogy a családi sodródások – a szülők elváltak, és attól kezdve számtalan helyen lakott, valamint több iskolába is járt, míg végül idő előtt otthagyta – miatt már nagyon fiatalon megismerte az élet majdnem minden oldalát. Ugyanakkor a jellegzetes, könnyen beazonosítható helyekhez kötött történeteivel nem különálló sziget ő, hanem olyan alkotó, aki eredetiségét és egyediségét megőrizve, bizonyos szempontok mentén más szerzők munkásságához közelíthető.
Ez a sokféle szállal, stíluselemmel másokhoz való kapcsolódás érvényes a magyar irodalom határain belül és azokon túl is. Papp Ágnes Klára könyve ezt a kapcsolatrendszert tárja fel és ismerteti meg az olvasóval. Az összehasonlító vizsgálat az Elődök és a Kortársak részekre oszlik. Az elsőben egyetlen fejezet található, amely Mándy és Krúdy műveit állítja párhuzamba. A kortársak közül többen is vannak, akiknek írói világa valamilyen módon kapcsolatba hozható a Mándyéval. Ebben az esetben a paletta nemcsak a számosság miatt változatosabb – hiszen a vizsgált íróval együtt négy szerzőről van szó –, hanem a területi-kulturális sokszínűség miatt is. Ugyanis közülük Mándyn kívül csupán Mészöly Miklós magyarországi. Bohumil Hrabal a cseh, míg Bálint Tibor az erdélyi irodalom megkerülhetetlen alakja.
Bizonyos jellemzők alapján Mándy Iván életműve több korszakra tagolható. A feltárt és a könyvben részletesen ismertetett hasonlóságok megmutatják, hogy az életmű egy-egy szelete a különböző időszakban az említett írók közül kinek a munkáival mutat közelebbi vagy távolabbi rokonságot. Ugyanakkor felszínre kerülnek a különbségek is, sőt, valójában ezek válnak hangsúlyossá. Hiszen végső soron az látszik körvonalazódni, hogy a különböző szerzők műveivel való hasonlóságokat leginkább az alkalmazott írói módszerekben lehet felfedezni. Különben rendre mindannyiuknak annyira karakteres a megteremtett világa, hogy azok semmiképpen nem téveszthetők össze.
Nagyon aprólékos és figyelmes munkát feltételez egy ilyen témájú könyv megírása. Újabb és újabb rétegeket kell feltárni, a szövegszöveteket egymásra kell helyezni, a hasonlóságokat és különbségeket pedig pontosan fel kell térképezni, be kell határolni. Csak ezzel a lépésről lépésre, akkurátusan elvégzett munkával lehet kimutatni azt, ami a szerző feltevése volt a munkája kezdetén, nevezetesen, hogy Mándy Iván írói világa bizonyos szempontokból rokonítható a Krúdyéval, Hrabaléval, Bálint Tiboréval vagy Mészöly Miklóséval, miközben megőrzi összetéveszthetetlenségét.
A fokozatosan körvonalazódó fejlemények egyes fejezetei eredetileg tanulmányok formájában jelentek meg antológiákban és szakfolyóiratokban. Az eredmény most már egységes kötet alakjában is kézbe vehető, amely összefüggő képet nyújtva nagyban megkönnyíti a kérdéskör áttekinthetőségét.
