Témák és tabuk a harmadik Korunkban

Botházi Mária: Átmenetek. A harmadik Korunk rendszerváltó tíz éve. Korunk, Komp-Press Kiadó, Kolozsvár, 2015.

A magyar irodalom elsősorban folyóirat-kultúra, szokták mondani, s ebben nem különbözik az erdélyi magyar irodalom sem, amely a Döbrentei Gábor-féle Erdélyi Muzeummal veszi kezdetét, s több-kevesebb kihagyással, de napjainkig működnek Erdély nagyobb városaiban irodalmi-kulturális folyóiratok, meghatározva az irodalmi élet arcélét, irányát. Mégis, ha megnézzük akár csak a huszadik században indult folyóirat-kultúrával kapcsolatos kutatásokat, repertóriumokban is híjával találtatunk, nemhogy alaposabb monográfiákban. Pedig munka akadna bőven, gondoljunk csak a Korunk kilencven vagy az Utunk ötven évére, vagy, ha már minden szentnek maga fele hajlik a keze, a Helikon elmúlt huszonöt esztendejére – a rendszerváltás óta eltelt két és fél évtized alatt a Helikon hasábjain debütáló író-költő-nemzedékek is megérnének egy misét, vagy legalábbis egy teljesebb repertóriumot, egy kisebbecske tanulmányt.
Fehér folt hát és bölcsészhallgatóknak kutatni való téma bőven akad, s ezt a hiányt próbálja igen kis szeletében lefedni Botházi Mária, akinek Átenetek. A harmadik Korunk rendszerváltó tíz éve címmel jelent meg doktori disszertációja. Igaz, a rendszeváltás utáni tíz esztendő anyagából is elsősorban csak a „közéletiként meghatározható” közléseket veszi górcső alá, de mindemellett nem mehet el az 1990–2000 között, a lap irányadó szerkesztési koncepciója, diskurzusának bemutatása, felvázolása mellett sem, mint ahogy nem hagyhatja figyelmen kívül a Korunk ’89-et megelőző évtizedeinek történeti összegzését sem (így külön alfejezetekben tárgyalja a Dienes Lászlóhoz és Gaál Gáborhoz köthető első Korunk irányelveit, 1926–1940, valamint a második Korunk-korszakot, 1957–1989). Kutatásának tényleges tárgya azonban a harmadik Korunk-időszak: a kezdetektől Kántor Lajos és Gáll Ernő levélváltásán keresztül a tematikus lapszámok kérdésköréig ível ez a retrospektív áttekintés, majd szerre veszi azokat a fontosabb, a lap arculatát meghatározó témákat, nem egy esetben tabukat, amelyek nemcsak a lap címoldalára kerültek, hanem amelyek az erdélyi magyar közéletet is tematizálták: erdélyi magyar egyetem, erdélyi magyarságtudat, erdélyi magyar sajtó/média, egyház, kisebbségek, együttélés.
Mindezt úgy, hogy maga a szerző is tisztában van azzal, a „mai sajtótörténészek igen szűken mérik a folyóirathoz kapcsolható írásokat”, sőt, elfogulatlan erdélyi magyar sajtótörténettel sem rendelkezünk. Botházi Mária könyve biztos alapköve lehet a további kutatásoknak.