„Töltsük meg élettel a szövegeket!” – Az EME Kiadó kettős könyvbemutatója

Május 21-én 18 órától kettős könyvbemutató zajlott az Erdélyi Múzeum-Egyesület dísztermében. Az Egyed Emese által sajtó alá rendezett Igaz barátságnak és szíves szeretetnek tüköre: Florentina című régi magyar dráma, illetve Tar Gabriella-Nóra „Kis játéknézőhely” Tanulmányok az európai és a magyar színháztörténet köréből című tanulmánykötete került bemutatásra. A könyvbemutató moderátora Buna Blanka-Boróka, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar mesterképzésében résztvevő elsőéves hallgató volt, a szerzőkkel György Norbert szintén mesterképzős hallagató, valamint Jakab Júlia másodéves doktorandusz beszélgetett.

A könyvbemutató Egyed Emese rövid köszöntésével vette kezdetét, majd Buna Blanka-Boróka konferálta fel az eseményt, és bemutatta a szerzőket illetve beszélgetőtársaikat. A beszélgetés első része a Florentina köré szerveződött, a kérdések előtt György Norbert bemutatta a jelenlévők számára az említett régi magyar drámát.

György Norbert elsőként arra volt kíváncsi, hogy Egyed Emese hogyan találkozott a Florentinával, és miért tartotta fontosnak a publikálását. Egyed Emese felidézte egy korábbi diákjának doktori munkáját, amin keresztül először találkozott ezzel a drámával. Egyed arra is kitért, hogy a második találkozás az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár által jött létre, ekkor szembesült őmaga is azzal, hogy a Florentina „intim témája maradt az irodalomtörténészeknek”. Egyed szerint a Florentina kiadásának egyik legfőbb célja, hogy széleskörben is ismertté váljon ez a különleges régi magyar dráma.

Ezt követően György Norbert a Florentina szerzőjének kilétéről kérdezett, hiszen a mai napig vitatott, hogy a dráma Gyöngyösi István munkája-e. Egyed Emese elmondta, hogy szerinte a műnek létezik egy ősformája, amely nem magyar nyelven íródott, majd elmondta, hogy jelenleg nincs elég bizonyíték arra, hogy biztosan meg lehessen nevezni a szerzőt, ezért döntött úgy, hogy nem kerül rá a könyv borítójára a neve. A következőkben a Florentinában megjelenő egymástól távoleső, de a dráma által mégis összefonódó nyelvváltozatokról („udvari” és „kocsmai”) beszélgettek, majd demonstrálták is a mű nyelvezetének sajátosságát két jelenet felolvasásával.

A következőben György Norbert felvetette, hogy a rendi társadalom és a paraszti réteg, bár nagyon távol állnak egymástól, a drámában mégis találkoznak a közmondások által, amelyet mindkét társadalmi réteg előszeretettel használ. Egyed ennek kapcsán arról beszélt, hogy ezeknek a „bölcs mondásoknak a története összeköt minket az ókorral”. A továbbiakban György a dráma közjátékának szerepéről kérdezett, a könyv szerkesztője pedig kiemelte, hogy a humornak is megvan a helye a sok feszültséget tartalmazó Florentinában.

Végül felvetődött, hogy színpadra vihető-e a Florentina napjaink színházában? Egyed játékosan visszairányította a kérdést, és ő is kikérte beszélgetőpartnere véleményét, majd elmondta a saját álláspontját. Szerinte „ez attól függ, hogy akarunk-e játszani vagy nem”, hiszen a Florentina nem egy ismert darab, és nem is tartalmaz, az ő szavaival élve „szenzációt”, de ha megvan a kedvünk a játékra, akkor kivitelezhető.

Egyed Emese és Tar Gabriella-Nóra könyvei eltérő irányból közelítenek a színháztörténet felé, ezen bemutatón azonban a szálak több ponton is összeértek, hiszen a szerzők beszélgetőpartnerei közös kérdésekkel is készültek. Az első ilyen közös kérdés a szerzők forrásfeltárás közbeni revelációira vonatkozott. Ennek kapcsán Tar felelevenítette a doktori kutatáshoz szükséges utazásait, amikről naponta számot kellett adnia Kerényi Ferenc elismert színháztörténésznek. Felidézte Kerényi azon mondatát, ami akkor hangzott el, amikor eredménytelen volt az egyik utazása: „maga kellőképpen őrült a színházkutatásokhoz, hogyha képes teljes napokat utazgatni a semmiért.” Ez a mondat meghatározó volt Tar számára, hiszen rávilágított azokra a „nagy találatokra”, amikre szert tett a semmik mellett, számára ezek a vándorszínészek életmódjához hasonló utazások közbeni felfedezések jelentették az élményt. Egyed Emese egykori középiskolásokból álló színjátszókörét és a közös játék élményét idézte fe.

A beszélgetés második részében Jakab Júlia bemutatta Tar Nóra tanulmánykötetét, illetve felvázolta annak szerkezetét és tematikáját. A jelenlévők tudomást szerezhettek a tanulmánykötet sokszínűségéről, hiszen a szerző írásai a 18. századi gyermekszínjátszástól a 19. századi kolozsvári színlapok élőképein keresztül a kortárs erdélyi színházig terjednek. Jakab első kérdése a kötet címválasztására vonatkozott. A szerző örömmel fogadta a kérdést, hiszen szándékozott erről beszélni. Tar elmondta, hogy a „Kis játéknézőhely” Bessenyei György Az Eszterházi vigasságok című verséből származik, és kiemelte a közösségi élmény fontosságát, de kitért arra is a szerző, hogy a „kis” jelző az elvarratlan értelmezési szálakra is utal. A következőkben Jakab Júlia a szerző által kutatott 18–19. századi gyermekszínjátszás felé terelte a beszélgetést, arról kérdezte Tart, hogy a 18. századi vándor gyermektársulatok milyen hatással voltak a korabeli magyarországi színjátszásra. A szerző elmondta, hogy nem kifejezetten gyermekek számára írt darabokat játszottak a fiatalok, hanem a felnőtt színészek repertoárját követték. Mesélt a Magyarországon vendégeskedő német nyelvű gyermektársulatokról, kiemelten a híres Berner-féle gyermektársulatról, amely nagy hatással volt a korszak magyarországi színjátszására.

A beszélgetés további részében a szerző egyetemi színpadi tapasztalatait osztotta meg, illetve az élőkép műfajának kolozsvári vonatkozásáról és személyes tapasztalatiról mesélt. Tar Nóra a tanulmánykötetének harmadik részében kortárs színházzal foglalkozik. Jakab Júlia ennek mentén Elise Wilknek a 20–21. századi erdélyi szász közösség történetét feldolgozó Eltűntek című drámájáról kérdezte. A szerző arról mesélt, hogy Wilk lenyűgözte a narrációs technikájával, hiszen sajátos módon mindhárom részben egy olyan férfi narrátor meséli el a szász női szereplők történetét, aki vagy már halott, vagy még nem született meg, így a történetek átívelnek a második világháború korától a kétezres évekig.

Zárásként György Norbert és Jakab Júlia „útravaló tanácsokat” kért Egyed Emesétől és Tar Nórától a színháztörténettel foglalkozó fiatalok számára. Egyed Emese arra buzdította az ifjú színháztörténészeket, hogy járjanak minél többet színházba, és ne engedjék, hogy a játék öröme kivesszen belőlük az iskola végeztével. Tar Nóra is színházcsinálásra bátorította a fiatalokat, illetve arra, hogy az elolvasott és alaposan tanulmányozott szövegeket „töltsék meg élettel”. Az esemény és a beszélgetés mindvégig tele volt játékkal és a közösségi élmény örömével, így a jövő színháztörténészei, valamint a jelenlévők első kézből tanulhattak azoktól a szakemberektől, akik számára a színház az élet szerves része, és nem csupán alapanyag szakmai szövegek megírásához.

‍